Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1916
5 Milyen forrásból merítette az erőt nehéz királyi feladata elvégzésére, súlyos megpróbáltatásokkal teljes élete diadalmas végigküzdésére? Két mindenható ige: istenfélelem és emberszeretet, ez volt reá nézve az energiának kiapadhatatlan forrása, amely képessé tette arra, hogy a kötelességteljesités önfeláldozásig menő szeretetével mintaképül szolgálhasson királyoknak, államfőknek, katonáknak, polgároknak, magasrangúaknak és alacsonyrendűeknek, gazdagoknak és szegényeknek egyaránt. Istenfélelem, emberszeretet, ez igékben rejlő szent erők munkája, hogy az uralkodása alatt s életében lejátszódó diszharmonikus események dacára élete egészben véve mégis megnyugtató harmóniában csendült ki. Erényei a koporsón is át ragyognak. Az ilyen élet nagy tanulságaival közel áll mindenkihez, aki az emberi életjelenségeket kellően értékelni tudja. Közel áll hozzátok is, kedves fiaim. Eszményképetek lehet a mindennapi munka végzésében, ha a már nyolcvanhat éves beteg királynak csak egyetlen napjára, az utolsó napjára és szavaira emlékeztek. Mikor jött az este, — aludni akarok, — mondotta; — kora hajnalban kelek, — szólt, mikor a másnapi munkájára gondolt. Bizony mondom nektek, kedves fiaim, e férfiú, ha soha nem lett volna király, nagy ember lett volna akkor is, mert királyiak voltak emberi erényei. Személyét nemzetünk már rég szeretetébe fogadta. Alakja a katonadalok révén a népköltészeté is. Katonái, a magyar katonák, igazi atyjoknak tekintették őt s büszkék voltak rá, hogy I. Ferencz József első katonái lehetnek; dalaik is a leggyöngédebb szeretet hangján őrzik meg emlékezetét. Most, hogy búcsúzik tőlünk, fején a bölcseség koronáját látjuk ragyogni; mert meg tudta szabadítani magát attól, ami király és nemzet között évszázadon át annyi félreértésnek okozója volt, meg tudta szabadítani magát a legnagyobb zsarnokság: az előítéletek uralma alól. Örök érdeme, hogy utódja és nemzete között az egyet
