Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1915
43 tanári kar nevében hálás örömmel igazgató mondott köszönetét. Ez az örvendetes tény iskolánknak minden időkre fényes emléke marad. Püspök urunk Öméltósága köszönetét mondva az üdvözlő szavakért örömét fejezte ki a fölött, hogy intézetünkben, midőn az történelmi pillanatait éli, megjelenhetett. Elismeréssel szólt arról az áldozatkészségről, arról az ernye- detlen buzgalomról, melyet püspöksége ideje alatt az aszódi egyház, felügyelővel az élén a gimnáziumi bizottság és igazgató vezetése mellett a tanári kar az intézet teljes kifejlesztése, a kor követelményeinek megfelelő színvonalra emelése érdekében kifejtett. Tolmácsolta azt az örömet is, amely a gimnázium első érettségi vizsgája alkalmából az egyetemes egyházat eltölti. Kötelességszerüleg jegyezzük fel azt is, hogy úgy a püspök ur, mint a kormányképviselő ur a vizsgálat befejeztével megelégedéssel és elismeréssel nyilatkoztak tanárkarunk és ifjúságunk végzett munkája s az egész vizsgálat lefolyása felől. Ez elismerés tanárkarunknak mindenkor becses elégtétele marad. Püspök urunk az érettségizett ifjaknak, de egyszersmind gimnáziumunk mindenkori ifjúságának is becses emléket hagyott a vizsgálat befejeztével hozzájuk intézett szavaiban. Midőn elismeréssel szólt az általuk végzett komoly munkáról, felhivta figyelmüket a jövő feladataira. „Ez az iskola — úgymond, — bezárja kapuit előttük, de tárt kapukkal várja őket a nagy iskola: az élet, amely még fokozottabb kötelességteljesitést követel tőlük. Ha ebben a nagy iskolában is boldogulni akarnak, napról-napra, óráról-órára tanulniok, művelődniök kell; azért ne vessék meg azt a régi jó közmondást: a jó pap holtig tanul, — még ha nem is lesznek papok.“ Gimnáziumunk minden rendű és rangú munkása boldognak érezte magát, hogy a magas vendégek sorában üdvözölhette a gimnáziumot alapitó család mindenki által nagyrabecsült tagját, báró Podmaniczky Géza kegyelmes urat s gróf Ráday Gedeon pestmegyei főispán urat, akik
