Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1915
11 Hála Istenünknek, hogy megengedte ezt érnünk! Köszönet a fenntartótestületnek tanárok és tanítványok részéről mindezen lehetőségekért. Azonban ki mondhatná el jogosan, kedves tanítványaink, hogy a főgimnáziumért s annak fejlesztéséért folytatott küzdelem már elérte célját? Ki állíthatná, hogy a főgimnázium teljes kiépítése megtörtént ? Bizonyára senki. A keretek vannak meg csupán s ezek betöltése méltó tartalommal, a magasabb fejlődés megvalósítása, intézmények alakítása és fejlesztése a jövő feladata. A fenntartótestület s a tanári kar megtett eddig is, a jövőben is meg fog tenni minden tőle telhetőt. Most rajtatok, tanítványokon van a sor. Mert látjátok, kedves tanítványaink,// is, épúgy mint nemzetünk, nagy erőpróba elé állíttattatok. S tudnia kell mindnyájatoknak, miben áll reátok nézve ez az erőpróba. A kérdés, melyre választ kell adnotok ez: Méltók vagytok-e a Petőfi-fögimnáziumra ? Mert tudnotok kell kedves tanítványaink, hogy a gimnázium életképessége függ attól a választól, melyet a nagy kérdésre adtok. Ti is részt vesztek a gimnázium fejlesztésének munkájában. Nektek is el kell végezni a jövő feladataiból annyit, amennyi reátok várakozik. S a gimnázium életképességére nézve nem ugyanazt jelenti, hogy ti jól vagy rosszul végezitek el a munkátokat. A ti kötelességetek itt az, hogy erős akarattal, erőtök teljes megfeszítésével, becsülettel, éber lelkiismerettel, élénk felelősségérzettel dolgozzatok és munkálkodjatok a tanulás és önművelés mezején; teljesítsétek Isten és embertársaitok iránt való kötelességeteket, de teljesítsétek a magatok iránt való nagy kötelességeteket is, őrizzétek meg híven testetek és lelketek érintetlen tisztaságát. A feladat az, hogy eszméljetek rá emberi hivatásotokra! A ti munkátok fontosságára kívánok rámutatni, kedves tanítványaink, mikor a felelősségérzetet óhajtom felkelteni s ébren tartani lelketekben: Ti is egyenkint egy-egy
