Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1911
5 magánosoknak állandó gondja, szereidének tárgya a gimnázium s annak ifjúsága minden jól vezetett városban. Ezek gyönyörű példáiról számolnak be mindenhol az évvégi iskolai értesítők. Az ifjúságnak és az iskolának tett kisebb-nagyobb és igen sokszor szédítő nagy alapítványok, gyűjtések százai és ezrei lélekemelő látványok, s a céltudatos szándékok, melyekkel a hivatásukat ismerő városok társadalmi összejöveteleiket, ünnepiességeiket úgy rendezik, hogy abban a felsőbb osztályok ifjúsága ne csak megjelenhessen, hanem abban szavalással, társas érintkezéssel szerephez jusson s mindenkor a fegyelmezett élet, tiszta erkölcs, nemes életörömök példáit lássa és tanulja: megnyugtató érzések. Bizonyítékai annak, hogy egyes városok igazán felfogják hivatásukat, jelezvén azt, hogy a nevökben lévő vár szó, amint a középkorban hadászati erősséget jelentett, úgy ma kulturális erősséget jelent. Lesújtó erkölcsi itétet is az egy város társadalmára s intelligens életére, hol egy év folyamán is számos köz- és magánadakozás nem történt az iskola céljaira, s ahol a tanári karnak az ifjúságot esetleg óvnia kell minden közösszejöveteltől. A tanárvilág mindenhol, de különösen hazánkban a társadalom élő lelkiismeretévé vált. Ez talán tiszteletnyújtás mindig ideális törekvéseiért, vagy a szerepéből kiesni nem tudás, midőn hivatalos foglalkozásának minden egyes percén öntudatos életet élő szobor mintát áll tanítványai, az ifjúság előtt. Éppen azért a társadalom minden szertelensége, Ízléstelensége vagy csak helytelenségével szemben is hallgatag ítélettel, megtorlással, magát kivonással, elnémulással kell élnie.
