Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1900
4 AZ ASZÓDI EV. ALGYMNASIUM TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA. zásokat, azt a buzdítást, hogy mindnyájan, a kik magyarok vagyunk, használjuk föl minden erőnket a haza megmentésére. És ha történetíró volnék, ez ünnepies pillanatban nem vágynám a vesékig vizsgálódó csodált Macaulaynak babérjaira, hanem a mi történetíróinknak lelkesítő szavát kérném Istentől adományul. Mert nekem is olyan intézetről kell írnom, a melynek létele egy századon át folytonosan koczkára volt vetve, a mely anyagi szegénysége miatt halálos válság előtt áll ma is, de a mely saját fenyegető sorsával soha nem gondolva, mindenkor buzgón és sikeresen munkálta a cultura ügyét. Vajha a magyar történetírók gyújtó szavával mondhatnám el az itt egybegyült díszes közönségnek, hogy e gymnasium, a mely egy századon át tartó haldoklása alatt is tudta táplálni a nemzeti műveltség életerejét, megérdemli, hogy mindnyájan apostolai legyünk árva ügyének s az országba elszéledve, ismerőseink buzdításával teremtsünk számára oly anyagi alapot, a melyen mindörökkön zavartalanul folytathassa áldásos működését a haza és egyház javára! De ha az előadásnak e módja elérhetetlen ideálként lebeg is előttem; egy magaslatot megközelíthetek én is, nem is hagyom el előadásom alatt egy pillanatra sem, önérdek szele le nem sodor róla, úgy mondok el mindent, a mint e magaslatról látom: az igazságszeretetnek mindenek fölé emelkedő magaslatáról. Gymnasiumunk eredetéről Írott adatok eddig nem kerültek nyilvánosságra. Volt tanára, Koren István, Greguss Ágost kiváló aestketikusunk nagyatyjától1 hallotta, hogy Szontagh Sámuel, az 1780-at követő években Aszódon a báró Podma- niczky-család nevelője, saját költségén egy házat vásárolt s az evang. ecclesiának ajándékozta arra a czélra, hogy ebbe az elemi iskola költözzék át, a régi iskolából pedig legyen felsői)!) (latin) iskola. Az új helyiségbe költözött elemi iskolá1 Az öreg Greguss az Aszódhoz pár órányira eső Guta nógrádmegyei kis falunak volt evang. lelkésze s midőn szélütés érte, Aszódra vonult vissza nyugalomba. Járni nem tudott, de szellemi épsége megmaradt és széleskörű ismeretei erősen vonzották társaságába Korent, a ki mindig nagyon szeretett tanulni.
