Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1900
Az aszódi ág. hitv. evang. algymnasium történetének vázlata az 1887/88. év végéig. A gymnasium évszázados fennállásnak 1888 jún. 27-én tartott emlékünnepére irta: PETRY GYULA. Mélyen tisztelt gyülekezet! Az aszódi gymnasium történetének nevezetesebb eseményeit leszek bátor ez alkalommal elősorolni. Midőn e fontos munkával megbíztak, a melyre az illetékesek nem vállalkoztak, részint elfoglaltságuk miatt, részint mivel maguk is ez eseményeknek tényezői lévén, saját működésükről nem akartak szólni: úgy éreztem, hogy semmi erőmmel, gyarló toliammal Magyarország történetének egy részét kell megírnom, még pedig azt a részét, a mely a legnevezetesebb országos mozzanatra, a művelődés ügyére vonatkozólag egy század folyamában Aszódhoz kapcsolódik. Minél inkább ismerem csekély tehetségemet, annál jobban felfogom Sallustius mondásának igazságát: „ac mihi quidem, ... in primis arduum videtur res gestas scribere“, de a felhívó szóra mégis azonnal sorba álltam: talán az én gyönge kísérletem ösztönül fog szolgálni arra, hogy valódi tehetség vállalkozzék iskolánk százados történetének megírására. A hideg kritika elítéli a magyar történetírást, hogy stílusa nem a tárgyhoz illő, hanem szónokias. Én úgy hiszem, ennek megvan a magyarázata. A mi történetíróink a múltnak megpróbáló viszontagságairól írva, érezték, hogy a nemzet önállósága, létele a jelenben is veszedelemben forog, s a hazafiúi aggodalom nem engedte meg a puszta tudományos bonczol- gatást, hanem belevegyítette a múltba a jelenre illő vonatko1*
