Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1889
15 gymnasium öröme volt. Pestmegye evangélikusainak közbizalma, lelkesedése e napon iktatta a legfőbb világi hivatalba, a felügyelői díszes tisztségbe a nagyérdemű működés után lelépett Földvári/ Mihálynak, az aszódi gymnasium egykori tanítványának helyére méltó utódját, ismét Aszódnak egy volt növendékét, br. Podmaniczky Gézát és az alesperesi székben hasonlóképen oly férfit, a ki első kiképeztetését Aszódon nyerte : dr. Melczer Gyulát. Ez örvendetes tényekkel is közelébb látjuk annak az áldásos eszmének megvalósulását, hogy gymnasiumunk az espe- rességgel szerves egységbe olvadjon, a mihez legutóbb a múlt évi Értesítőnkben említett Lankó-féle javaslat adta meg a kezdeményt, a mely ügy azonban — nagy sajnálatomra — eddig előbbre nem haladt. Saját esperességünk említett választását iskolánk mint családi ünnepet ünnepelte, de hazafiúi büszkeséget érzett akkor, midőn a tiszai evang. egyházkerület nagy többsége Zelenka Pált, gymnasiumunknak négy éven át (1848/»—185V«) jeles tanulóját ültette a püspöki székbe, a kinek kimagasló egyénisége rögtön összeforrasztotta a még előbb részekre szakadt tiszai egyházkerületet s a kinek megválasztását örömrivalgás fogadta széles e hazában. — Midőn a mi szerény kis iskolánk, a mely Petőfi geniejét lángra lobbantotta, lelkesedve látja, hogy egykori tanítványai a haza és egyház oszlopaivá válnak, az anyagi viszonyok minden nyomása daczára is érzi létjogát: Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. Es bizonyára nemcsak a jelen terheit könnyítették, hanem egy késő, virágzó jövő alapját is rakták le azok, a kik a lefolyt évben a gymnasiumot nehéz munkájában gyámolították. Hálás köszönetét mondunk minden jóltevőnknek : a Magyar Tudományos Akadémiának, a mely könyvtárunknak Értesítőjét s összes, osztályainak Értekezéseit ismét megküldötte s a következő adakozóknak, a kik a gymnasiumi kiadások fedezéséhez járultak:
