Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1887
lí gya volt a gymnasium történetének a felolvasása, melyet Petry Gyula, gymn. tanár nagy gonddal s irodalmi színvonalon állá ügyességgel szerkesztett s részben felolvasott. Következett a kegyeletes emlékünnepély általánosabb értékű része, t. i. a közönség a templomból a gymnasium épülete előtt levő térre tolúlt. A gymn. tér csupa lomb volt, melyet a nap verőfénye még kápráztatóbbá tett. Közel az épület balsarkához gályákból emelvény állott, melyet a zsibongó sokaság kíváncsian vett körül. A programm szerint első lépett a szószékre Földváry Mihály esp. felügyelő, alispán, az aszódi gymn. 50 év előtti tanítványa, Petőfi iskolatársa, az ő szívhez szóló hangjával, egyszerű, nemes előadásával csodásnak hangzó emlékezéseket mondott el az 50 év előtti időkről, Petőfiről, iskolai életükről, br. Podmaniczky Frigyes és Árminnal való barátságáról. Beszéde, mely a kegyeletes megemlékezés igaz hangján volt mondva, mély benyomást tett és a hallgatóság kitörő lelkesedéssel éljenezte meg a volt tanítványt. Ezután Beke Andor, gymn. tanár, szavalta el nagy hatással Moravcsik Gyula dr. költői eszmékkel telt alkalmi költeményét. Utána Zuberecz Pál, gymn. tanár, Csengey Gusztáv eperjesi theologiai, volt aszódi gymn. tanár alkalmi költeményét szinte figyelmet gerjesztő pá- thossal szavalta el. Melczer Gyula saját maga által felolvasott költeménye ugyancsak figyelmes hallgatóságra talált. Ezen általánosabb érdekű rész után következett a legáltalánosabb. Következett a nagyvendéglöben tartott vagy 250 személyre szóló díszebéd, hol egyetemes felügyelőnk a királyra mondott jeles toasztjával megkezdette a pohárköszöntések hosz- szú sorát. Felette érdekes volt Földváry alispán felszólalása, ki bemutatta Petőfi iskolatársának, Czettler váczi kanonoknak az időből való füzetét, a melyben a nagy költő iskolatársai oly rendben vannak összeírva, a mint ültek. A legeslegáltalánosabb rész volt pedig az ünneplő közönség tiszteletére rendezett tánczmulatság, mely esti 8 órakor kezdődött s tartott kivilágos kivirradtig. Ez volt a kegyeletes ünnepély képe. Még egyről kell megemlékeznem, a mi intézetünk jövőjéről. íme, itt van a tőke»
