Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1886

I. PETOFIEK ÁSZODON.

Egy tojás-alakú völgy legmélyén egy pár házzal kezdődik Aszód mezővárosa. De a vendéglőtől már elszaladt a többi épület s odább a domboldalon nyújtózkodik el, olykor-olykor felkapaszkodva a tetőre is. Onnan kacsingatnak a díszesebb házak arra a csodálatos katlanra, a melyet Galga-völgynek hívnak. Az igaz, hogy messze nem láthatnak, legfölebb az isaszegi dombokig, a melyek az óriási katlan jobb peremét alkotják. Ezek mögül bukkan elő napjában vagy tizenhatszor a vonat s kedélyesen végig pipál a völgyön dübörgő zakatolással.

Mindezt talán nem is kellene ide leírni, ha 1770 körül Podmaniczky Sándor báró idejében Yág-Ujhelyről, Nyitra- megyéből, János testvérével Aszódra nem kerül a 27 éves Petrovics Tamás mészároslegény, legnagyobb lyrikusunknak, a halhatatlan Petőfi Sándornak a nagyapja.

Aszód abban az időben valóságos kolónia volt. A Podma- niczky-család minden áron emelni akarta ősi fészkét s buzdításaikra Bars, Hont és Nyitra megyékből sokan itt próbálták megalapítani szerencséjüket.

A Petrovics-családdal rokonságban álló Salkovics-familia is ide került Bakabányáról. Salkovics György szabó 1753-ban itt vette nőül Linczeni Zsuzsánnát. Ennek nővérét, a bakabányai Salkovics Dániel leányát, Zsuzsannát is aszódi ember vette nőül: Muner János varga. Lakott még itt abban az időben két más Salkovics is: Péter meg István. A Sükovics-familia elágazott Veszprémmegyébe is, a mit onnan tudunk, hogy midőn Salkovics Mária, egy árva leány 1790-ben nőül ment Yiczey Pál aszódi szürszabóhoz, a veszpréminegyei Vidos községből is feljöttek a Salkovicsok a menyegzőre.

1*