Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1886
13 dúlt felette; de a mai iskolabizottság Nt. elnöke a tudomány, műveltség és szabadság előmozdítása — meg a tótajkúak meg- magyarosítása czéljából határt nem ismerő ügybuzgósággal és szeretettel mind addig fáradozott, míg ki nem vitte, hogy helybeli egyházunk legnagyobb rangú férfiai lelkesedjenek saját kegyeletjök, saját alapítványaik melegénél. Az 1883-ik évi XXX. t.-cz. azonban sokat kíván a középiskoláktól. Mi ettől sem rettegünk. Az a kis, de lelkes csoport, mely egyik kezében erős hites vallásbuzgalom, másikban munkásság s áldozatkészség pajzsát tartja, védelmezni fogja az elhagyott árva anyát. Itt vannak a lelkes tanerők, kik az ügyszeretet egész melegével hirdetik a tudomány igéit, terjesztik a szabad tudomány áldásait; itt vannak esperességünknek a feláldozó munkásságban, a hitbuzgó- ságban kifáradhatatlan egyházi munkásai; itt vannak helybeli egyházunk világi nagyjai: mind, mind ezek oly tényezők, a kikre bizton alapítjuk számításainkat. A századéves jubileumot ez isk. év keretén belől meg is tartottuk volna, ha a nyomasztó viszonyok: a sanyarú múlt év vissza nem tartott volna minket; az 1887/8. isk. évben azonban okvetlenül megtartjuk. Ennyit általánosságban, de lássuk az 1886/7. tanévet részletenként. A tanulók szabályszerű beiratása, a javító és pótló vizsgák szept. első napjától szeptember 5-ig megejtetvén, a rendes tanítás szeptember 6-án vette kezdetét; szeptember 15-én pedig a Nt. iskolabizottság jelenlétében az igazgató felolvasta s megmagyarázta az iskolai törvényeket. A múlt szünidők alatt Csengey GuszTÁv-ot, ki intézetünk nél 18 éven át köztiszteletben és szeretetben kartársunk volt, az eperjesi collegium a theologiai tanszékre, Micsinay Jánost, ki ugyanitt ernyedetlen ügybuzgósággal és szakértelemmel végezte 14 éven át most tanári, majd igazgatói tisztét, a sel- meczi ev. lyc. elválasztván, helyükbe az iskolabizottság Haitsch Samu és Petry Gyula oki. tanárokat választotta meg. Ha az
