Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1886
11 templom háta mögé, s mikor látta, hogy ijesztően fogy kettejük közt a térség: végső szorultságában egy ott legelésző libasereg közepén guggolt le. A lovász azonban áttört a liba-váron s a sapkát követelte vagy pedig, — így szólt a kapituláczió másik alternatívája, — mondassák el, kik voltak kísérői a kirándulásban. Petőfi méltatlankodva nyújtja oda sapkáját... A vége Koren tanárnál — íitlegek. Szívbeli bánatát Sándor Neumann Károlylyal, házi gazdájának fiával osztotta meg, a ki szintén sokat szenvedett vala szíve miatt. Barátjának segített szerelmes leveleket írni, a melyeket a kapún át dobálnak be a szép Droz- dik Terikének. A szerelmes levelek a két trubadúr mély fájdalmára a sertés-vályúba hullanak ... A bánat másnap hangos sírásrrívássá növekedik. Mert a vége — megint a tanár úrnál! Petőfi azonban most már a levelekről a szerelmi lyra húrjaiba csap át, s elénekli Cancrinyi Emilia bájait, a ki első diákszerelmének tárgya. Még később, 3 év múlva is, így zeng a Galga partihoz : Üdvözöllek messze bércztetőkről, Szent helyek! Hol a Galga lassú andalgással Hempelyeg. Lángszerelem szép viszonozója, Barna lány, Emlékezve kftldsz-e még sóhajt a , Szív után, Melyet annyi kéjnek bölcsejében Bingatál, Melynek első éneket lantjára Te csalál ? . Ez apró bajokat kiheverte, de apjával való egyenetlenkedése, a melynek szálai már Aszódon szövődtek, a selmeczi katasztrófára vezetett. Apjával szakított egyidőre. Ennek később is ott van a nyoma költeményeiben, csakhogy neheztelése már akkor humorrá olvadt. Sándor aszódi diák-pályája különben fényesen végződött. Az a három év, a melyet itt töltött, nem volt elvesztegetve.
