Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1874

I. Gyiiiiinsimmiiik történetéhez.

Az 1867-ki országos nagy kibékülés óta nemcsak az országgyűlés íerlíai s az ország különböző vallásfe- lekezetü lakosai közt, hanem még a protestáns egyház kebelében is igen elterjedt azon nézet, hogy miután az államok jóléte és hatalma a kormányzat minden ágának teljes összpontosításában rejlik: a felekezetek önkormányzata iskoláik szezvezésében s íentartásában az államkormányzat feladatával ellentétben áll s annak gyengítését idézi elő, mig másrészről a régi elavult állásponton e felekezeti iskolák önmagukat nem lévén képesek az újabb kor igényei szerint fentartani, nemcsak a kormányra hatnak bénitólag, hanem saját gyengeségükkel általában a nevelésügyre is káros hatással vannak.

Nem tartozik miránk vitatni a kérdést, mennyiben igaz azon nézet, mely a teljes összpontosításban keresi az állam erejét; de hogy azon általános közönyt, mi azóta a régi hagyományos protestáns áldozatkészséget megdöbbentő mérvben csökkentette, e nézet segítette elterjeszteni : azt, úgy hiszem, senki sem fogja tagadni.

Gyámság alatt élni, a hatalom gondviselő karjaiban bízva, létünket az öntevékenység fáradalmai nélkül folytatni: kényelmes dolog. Sokaknak megtetszett e nézet még azon testület kebelében is, melynek épen az önálló tevékenység fáradalmai képezték legnagyobb értékét.

Ez volt dicsősége önmagának és áldást, jólétet, műveltséget terjesztő hatása a hazára.

A protestáns áldozatkészség volt századok óta hazánkban a szellemi élet prometheusi lángja és közvetve ez éleszté a nemzeti szabadság életerejét is.

1