Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1874

15

Az elnök után Esztergály Mihály IV. o. tanuló szavalta Petőfi „Szülőföldem“ czimü költeményét, utána Ráday Pál (gróf) szintén IV. o. tanuló ugyancsak Petőfi költeményét a „Hazáról.“ Lelkesedéssel szólt mind a két fiú, érezték, hogy a nemzet nagy költőjének ihletett szavait hangoztatják.

A szavalás után következett az igazgató tanár következő beszéde az ifjúsághoz intézve:

„Szeretett tanuló ifjúság !

Emlékezetes nap viradt ma reálok; azon férfiú emlékét ünnepeljük ma, kit a haza első költőjeként tisztel minden magyar s ki ezen intézetnek, melynek ti növendékei vagytok, három évig, 1835. őszétől 1838. év nyaráig volt tanulója. Ez évek emléke ragyog e márvány- táblán, melyet a kegyelet helyeztetett az aszódi algym- násium épületére; de e márványtáblánál részletesebben őrzik ez évek emlékét az intézet anyakönyvének lapjai, honnan ez a magyar irodalom történetének elmulhatlan lapjaira jegyeztetett fel. Ez elmulhatlan jegyzetek mutatják nektek, hogy e férfiú, kit nemcsak e haza, hanem egész Európa, sőt a világirodalom nevez a legnagyobb költők egyikének: e férfiú a mi gymnásiumunknak kitűnő tanulója volt. íme előttetek a példa, a szorgalom, a magas törekvés fönséges példája ! Mindennap buzdító intéssel ragyogjon reátok e márványtábla, melynek lapján intézetünk legkitűnőbb tanulójának nevét olvassátok. És e név nemcsak a kitűnő tanuló emlékével buzdít titeket magas törekvésre, hisz’ e tanulóból hazánk legszeretőbb, legnagyobb költője emelkedett fel milliók fölé. És e nagy költő hazánk szabadságának buzdító lantosa lön, lángoló dalai végigharsogtak a Kárpátoktól le az al-Dunáig és tőle tanulta meg imádni a szabadság istenét a honvéd, midőn a harcz tüzébe rohant. Ti már most mindnyájan honvédek, a haza védői lesztek, tanul" játok meg tőle szeretni e hazát; ne az elbizakodás gőg