Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1874

14

dalát, melyért elvérzett, de mi azt tudjuk mindnyájan, mily nagy része volt költőnk lelkesítő szavainak a szabadság harczában.

Háromszáz sötét év után végre kivívtuk, hogy Magyarország él ! és mint egyenjogú szövetségese azon államnak, melyhez múltja által kötve van, visszafoglalja állását az európai államok tanácsában.

Mikor megjelentél, nagy lélek, történetünk befejezett múlt volt, melynek jövendőjét meg kelle teremteni. Ma bizalommal tekintünk a jövőbe, mely kezünkben van, s melynek küzdelmeihez ujult erőre gyulaszt, úgy most, mint minden időkben is a te nagy szellemedre való megemlékezés.

Mi e vidéken s különösen aszódiak büszkék és jogosultak vagyunk, téged, habár részben is, a magunkénak nevezhetni s bár neved mélyen van vésve szivünkben, mégis a kegyelet adóját véljük leróvni ma, a midőn emlékedet itt, e helyen, hol csaknem 3 évig jártál iskolába, eme szerény tábla által megörökítjük.“

Az elnök beszéde végén lehullt a lepel a tábláról szűnni nem akaró éljenzések közt, melyek az elnök lelkes szavait és a költő emlékét egyaránt illették. A tábla fölött a Petöfi-bizottságnak egy szép nemzeti szalagos babérkoszorúja és alul gyönyörű kerti virágokból font ajándék-koszorúja az elnöknének, gróf Ráday Gedeonná, szül. Perger Philippine grófnőnek díszlett.

Az emléktábla felirata a következő:

PETŐFI SÁNDOR

itt járt iskolába x833/0—1837/s évben.

Itt lobbant fel a láng, itt nyerte olympi tüzét a Legszeretőbb költő, a haza Tyrtaeusa.

Szelleme bölcsőjét itt hű anya őrzi • szegény bár :

Kincse e lángemlék átragyog iíjaira !

Emelte a kegyelet 1876. május 26.