Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 32. (Budapest, 2018)

Miklós GÁLOS: An Antonio Tempesta Rediscovered in the Collection of the Museum of Applied Arts, Budapest

megemlít, amelyek a fennmaradt tárgyon nem láthatók. Az Uffizi 1753-as leltárából kitűnik, hogy a forrásokban leírt aranyozott rézszalag a képmezőt keretezte. Míg a Di Castro-gyűjtemény képéről jelenleg hiányzik, a most fellelt budapesti alkotás egyik oldalán megőrződött a képmezőt övező fémszalag. A Di Castro-féle képhez eredetileg egy indákkal övezett akasztókarika is tartozott. Az analóg elem a budapesti tárgyról is hiányzik ugyan, de egykori létére utalnak a keret hosszoldala közepén kiképezett fészkek. Csak a budapesti kép előkerülése teszi egyértelművé, hogy a források valóban a Di Castro-gyűjteménybe került képre vonatkoznak.

Tempesta kései éveinek fontos mecénásai voltak a Barberiniek. VIII. Orbán pápa unokaöccse, Taddeo Barberini 1624-ben egy kétoldalt lapis lazulira festett kép Antonio Tempestának való kifizetéséről rendelkezett. A forrásban leírt kép témái azonosak a Budapesten előkerült kép két oldalának ábrázolásaival, így e rövid bejegyzés nagy valószínűséggel a most fellelt alkotást említi.

Tempesta alkotásának kerete megőrizte a műtárgy múzeumi leltári számát (19 899). A képet a leltárból ismeretlen körülmények között törölték az 1962-es revízió során. A Nemzeti Múzeumból az Iparművészeti Múzeumba került festmény Jankóvich Miklós gyűjteményéből származik. Jankovich első leltárkönyvének (Inventarium imaginum) első tétele, egy 16. századi olasz munkának tartott áttetsző kőkép egyértelműen azonos a most megtalált tárggyal. Czobor Ágnes korábban Tempestának a Szépművészeti Múzeumba került képét próbálta e tétellel azonosítani, ám az Iparművészeti Múzeumban felbukkant kép e feltételezést egyértelműen megcáfolja. A kép ismeretlen módon került Jankovich gyűjteményébe, ám nem lehetetlen, hogy azonos a bécsi Geistliche Schatzkammer 1758-as leltárában leírt törött lapis lazuli képpel. A bécsi gyűjtemények 1773-as leltára alapján az is elképzelhető, hogy Tempesta korábban megtalált, Szépművészeti Múzeumba került képe is a császári gyűjteményekből származik.

Az ismeretlen időpontban romos állapotúvá vált festmény helyreállításához nem áll rendelkezésünkre képi forrás. Csupán keretéről maradt fenn egy 1948-ból származó fotónegatív az Iparművészeti Múzeum adattárában - megjegyzésre méltó, hogy a negatívok leltárkönyvében a kép a Szépművészeti Múzeum festményéhez hasonlóan Adam Elsheimer műveként szerepelt. A már ekkor is hiányos keretet ábrázoló fotón a keret egyik oldalán zsanérok láthatók, melyeknek mára nyomuk veszett. E zsanérok felvethetnék annak lehetőségét, hogy az alkotás egy kabinetszekrény ajtajaként szolgált, ám a tárgy vizsgálata alapján utólagosnak kell tekintenünk őket.

Az Iparművészeti Múzeum Baráti Körének támogatásával megkezdődött a műtárgy helyreállítása. Az utólagos kiegészítések, kisebb átfestések eltávolítása után előtűnt a megmaradt felület meglepően jó állapota. A restaurálásról egy későbbi cikkben kívánunk beszámolni. E munkák végeztével a kép a 17. század főúri Kunst- kammer\e\ne\í jellegzetes darabjaként szerepel majd múzeumunk állandó kiállításán.

36