Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 31. (Budapest, 2017)
Ildikó PANDUR: Restoration of Metalwork from the Esterházy Treasury in the Budapest Museum of Applied Arts: Past, Present and Future
sen restaurált Esterházy-kincseket bemutató kiállítások. A kincstár anyagának restaurálása az Iparművészeti Múzeum műhelyeiben lassan nyolcvan éve megszakítás nélkül zajlik. A 20. század közepének muzeológiai szemlélete szerint az eredeti állapot megőrzésének elvét még felülírta a maximális helyreállítás szempontja. Az 1974 óta felsőfokú képzésben oktatott, tudományos szakmává váló tárgyrestaurálás elvei azonban sokat változtak: ma az eredetiség megőrzése, a beavatkozások visszafordíthatósága evidens restaurátoretikai igény. Az ötvöstechnikai információk — pl. eredeti szerszámnyomok, aranyozott felületek - elvesztése a jövőbeli műszerekkel történő vizsgálatokat tenné lehetetlenné a következő nemzedékek számára. Az Esterházy-ötvösművek restaurálásának sajátos problémái vannak. Egyrészt a kincstár anyagában igen sok a többszörösen összetett - zománcos, ékköves, sokszor szerves (nehezen beszerezhető, egzotikus) anyagokkal vegyes - tűzi aranyozott ezüst műtárgy. Másrészt a kincstár történetéből fakadóan a sérülés mértéke inkább ásatási anyagra jellemző: • összetört és erősen deformálódott műtárgyak, • a föld alatt töltött években többször is drasztikusan változó klimatikus viszonyok, • a palota romjai között a törmelékkel összekeveredett töredékek szétválogatása a teljes kincstári gyűjtemény ismeretét igényli, • az eredeti állapotról főleg szöveges források maradtak fenn, kevés a képi dokumentum. A kincstári darabok restaurálásának sorrendjét az esetleges veszélyeztetettség, a sérülés mértéke, illetve a restaurálhatóság határozza meg. Legutóbb két török fegyver helyreállítása fejeződött be. A műtárgyak azonosítását a kincstár szakkatalógusai segítik: az ötvösműveket és a textileket leíró kötetek már megjelentek, a roncsokat és teljesen elpusztult darabokat is felvonultató kötet előkészületei zajlanak. A folyamatban lévő Esterházy-restaurá- lások között két fontos projekt nem fémművességgel foglalkozik: az elefántcsont műtárgyak helyreállítása, illetve az ötvösművek bőrtokjainak rekonstrukciója/res- taurálása. A helyreállítható műtárgyak száma véges. A problematikus darabok, pl. a Loson- czy-tál és -kanna vizsgálata során már fölmerült a rekonstrukció lehetősége, melyre több példa is akad a kincstári anyagban. Akárcsak az ú j rarest aurái ásrax melyet új adatok felbukkanása, a felhasznált anyagok elavulása egyaránt indokolhat. Fontos a különböző szakrestaurátorok közötti ösz- szehangolt, közös munkára való készség, a projektszemlélet. A Fraknón maradt, illetve Budapestre került kincsek válogatott darabjai 2006- ban, az Esterházy Privatstiftunggal közösen rendezett kiállítás keretében időszakosan ismét egymásra találtak a múzeum falai közt. Ez a tárlat - roncs állapotú darabokat is bemutatva - külön fejezetet szentelt a kincsek restaurálástörténetének, tisztelegve számos egykori és mai szakember előtt, akik a rendelkezésükre álló legkorszerűbb módszerekkel kiállítható állapotba hozták a felismerhetetlen roncsokat, és gondoskodtak a műtárgyak túléléséről. 92
