Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 31. (Budapest, 2017)

Szabolcs SERFŐZŐ: Beiträge zur Provenienz des silbernen Tafelservice von Johann Georg Hann

hely és dátum nélküli jegyzéket a kancellár hagyatékában talált, s Baumgartner J. Mihály pohárnoknak átadott „ezüst portékákról”, amely egy ezüst étkészlet darabjait is említi - ezek nagy valószínűséggel azonosak az Iparművészeti Múzeumban őrzött tárgyakkal. Teleki Sámuel irathagyatékában és levelezésében eddig nem került elő az ezüst étkészlettel kapcsolatos számla vagy egyéb adat, így csak feltételezhetjük, hogy kancellárrá történt kinevezését követően, 1791/92- ben szerezte be a hivatali rangjához méltó, reprezentatív ezüst étkészletet. Teleki Sámuel irathagyatékában ugyanakkor fennmaradt Hanntól egy ezüst kávéskészletről szóló számla 1804-ből, amiért a kancellár 1291 forintot fizetett számára.

Az 1791-ben készült étkészlet a kancellártól dédunokájáig, az Afrika-kutató

Teleki Sámuelig (1845-1916) öröklődhetett a családban. Tőle - mivel gyermektelenül hunyt el - nővére, Zeyk Józsefné szül. Teleki Ágnes (1843-1914), majd annak leánya, Zeyk Ágnes (1878-1977) örökölhette. Az ő férje volt Teleki Ádám, akinek marosújvári kastélyában 1912-ben Csányi Károly, az Iparművészeti Múzeum munkatársa a készletet lefényképezte.

Az étkészlet darabjait a korai klasszicizmus jellegzetes közép-európai motívumai díszítik, akárcsak azt a budai ötvös jeggyel jelzett, szintén 1790 körül készült ezüst úti étkészletet, amely a Sotheby’s 2015. április 16-i New York-i aukcióján (Nr. 211) szerepelt, s épp a budapesti készlettel mutatkozó hasonlóság alapján határozták meg Teleki Sámuel kancellár személyéhez köthető darabként.

68