Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 31. (Budapest, 2017)
Diána RADVÁNYI: Changes in the Critical Reception of Haban Ceramics: A Brief History of Research with a Discussion of Some Prominent Viewpoints
A HABÁN KERÁMIA MEGÍTÉLÉSÉNEK VÁLTOZÁSAI RÖVID KUTATÁSTÖRTÉNET NÉHÁNY HANGSÚLYOS SZEMPONT BEMUTATÁSÁVAL ÖSSZEGZÉS Rövid tudománytörténeti összefoglaló, mely témakörök mentén veszi számba a habán kerámiával kapcsolatos legfontosabb publikációkat. A habán kerámia eredete A habán kerámia, mely a főúri, illetve tehetős réteg otthonának, berendezésének része volt, korán a műgyűjtői érdeklődés egyik kiemelt tárgycsoportja lett. A 19. század utolsó harmadában ez az érdeklődés még erősebbé vált, miközben a szép edények eredetéről, készítőikről egészen különböző elképzelések láttak napvilágot. A habánok egykori telepei akkor és azóta is (egyre) több állam területén helyezkednek el, és a gyűjtők és szakírók egy része - különösen a 19. század végén - igyekezett a nemzeti kultúra szövetébe illeszteni e fajansztárgyakat, míg párhuzamosan születtek olyan publikációk is, melyek az írásos források és a tárgyakon megfigyelhető jellemzők alapján apránként közelebb kerültek a hitelesnek tekinthető történethez is. A habán motívumok vizsgálata, műhelykérdések Az emlékanyag csoportosítása és esetleg készítői helyhez kötése, netalán „műhelyek” meghatározása ma is megoldásra váró feladat. Amíg a habánok eredete, nemzetiségi hovatartozása sem volt tisztázott, a stílusjegyek, motívumok megfigyelt különbségei alapján különböző önkényesen felállított „kategóriákba” kerültek a habán tárgyak. A habán kutatás egy másik, visszatérő motívuma a téma népművészet körébe sorolása - melynek van létjogosultsága a poszthabán kerámia vizsgálatánál, de nem igazán a hutterita-habán kerámiák tárgyalásánál. Fontos azonban megjegyezni, hogy a 20. század második felében a közép-európai szocialista rendszerű államokban a „népművészet” címén lehetett foglalkozni olyan kutatási területtel is, amellyel mint - az egykori nemesi réteg ízlését kiszolgáló és anabaptista, tehát vallási gyökerű - „magas” művészettel nem. Gyűjtők és szakírók A szakirodalom nyelvi és nemzetiségi megosztottsága mellett a II. világháború utáni, szocialista rendszerű államokban a magángyűjtők és az állami múzeumi gyűjtemények kurátorai közötti kapcsolatot megrontotta az állami szabályozás és hivatalos hozzáállás. Az eredmény a szakiroda- lom további széttagolódása és esetenként a tárgyak hozzáférhetetlensége lett. A helyzet a rendszerváltozás után sokat javult Magyarországon is. A mai kutatók hisznek a korábbi - állam és magántulajdonosok - közötti konfliktusok megszűntében, kifejezve a reményt, hogy megnyílt az út a fennmaradt tárgyak komplex, országhatároktól és tulajdonviszonyoktól független tudományos vizsgálata előtt. 38