Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 30. (Budapest, 2016)
Nadine FINSTERWALD: Gewirkte Szenen aus dem Leben des heiligen Bernhard. Eine Untersuchung der zwei Tapisserien aus dem Kunstgewerbemuseum in Budapest
SZÖVÖTT JELENETEK SZENT BERNÂT ÉLETÉBŐL. KÉT KÁRPIT A BUDAPESTI IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN ÖSSZEGZÉS A budapesti Iparművészeti Múzeumban őrzött és jelenleg a Zirci Ciszterci Apátság kiállításán látható két szövött kárpit részletes kutatásai során sikerült a készítéssel kapcsolatos számos adatot meghatározni, valamint a jelenetek előképeit, illetve az előképek feliratainak forrásait pontosan azonosítani. Az aubussoni François Picon és Michel Vallenet jelzését viselő kárpitok Clairvaux-i Szent Bernât életének 4-4 jelenetét ábrázolják. A kutatás történetében eddig nem sikerült sem bizonyítani, sem cáfolni azt a feltételezést, hogy a kárpitok egy eredetileg négy darabból álló sorozathoz tartoztak két további kárpittal együtt, amelyek közül az egyik magántulajdonban, a másik pedig Saint-Denis-ben található. A zirci kárpitok elemző összehasonlítása a Musée d’art et d’histoire de la ville de Saint-Denis-ben őrzött, 1748-ban készült, más címert viselő és csak egyetlen jelenetet ábrázoló darabbal kizárja azt a lehetőséget, hogy az a zirciekkel egyazon sorozatot alkotott volna. A korábbi hipotézist ikonográfiái érvek is cáfolják, az újabb kutatások szerint ugyanis a Saint Denis-i kárpit nem Szent Bernât, hanem Muret-i Szent István életéből vett jelenetet ábrázol. Mindezek ellenére a kárpitok kapcsolódásai további kutatást érdemelnek. A zirci kárpitok bordűrjében lévő címerek segítségével azonosítható a megrendelő személye, a lützeli (Lucelle) ciszterci kolostor apátja, Nicolas Delfils. A dokumentumok alapján feltételezhető, hogy a kárpitok az apátság feloszlatásáig Lützelben voltak, 1792-ben egy árverési jegyzőkönyv említi őket. Nicolas Delfils 1708 és 1751 között töltötte be az apáti tisztet, a két kárpit elkészítése tehát erre az időszakra datálható. Mivel mindkét darab bordűrje kék zárószegéllyel rendelkezik, amely Aubus- sonban csak 1733-tól voltak használatban, így a kárpitok készítési intervalluma Delfils apátságának második felére szűkíthető. Antonio Tempesta Vita et miracula divi Bernardi Clarevalensis abbatis című rézmetszetsorozatának (Róma, 1587) 56 jelenete közül 7 - apróbb részletbeli eltérésekkel és a képmező arányainak megfelelően átkomponálva - tükörfordításban jelenik meg a kárpitokon, ami a szövéstechnika sajátosságaiból fakad. Az ábrázolt alakok öltözékei - melyek többségükben Tempesta saját korára jellemzők - változatlan formában jelennek meg a kárpitokon, ennélfogva Szent Bernât 12. századi élettörténetében a szereplők 16. századi viseletben jelennek meg a 18. századi kárpiton. Ebből arra lehet következtetni, hogy megrendelő szándékosan választott a történetiséget hangsúlyozó ábrázolást. Maradnak megválaszolatlan kérdések a két kárpittal kapcsolatban, többek között az írott források hiányosságai miatt is. A kutatás jelenlegi állása szerint nem tudható, hogy pontosan mikor történt a megrendelés, és hogy milyen vezérfonal nyomán alakult az ikonográfiái program, miért éppen ezt a hét jelenetet választották ki Antonio Tempesta metszetei közül; ezenkívül azonosításra vár a nyolcadik jelenet, a Lactatio pontos előképe is. 96
