Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 30. (Budapest, 2016)
Szilveszter TERDIK: “Athonite” Miniature Carvings at the Museum of Applied Arts
„ÁTHOSZI” MINIATŰR FARAGVÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN ÖSSZEGZÉS A miniatűr ábrázolásokkal díszített, áttört faragású kereszteket, enkolpionokat gyakran „áthoszi faragványnak” nevezik, noha a művészettörténeti kutatás rámutatott, hogy nemcsak a Szent Hegyen, hanem más monostorokban is foglalkoztak ilyen faragással. Az alkotók főképp szerzetesek voltak, mivel Szent Pál munkára intő figyelmeztetéséhez (Ef 4,28) tartva magukat és a pusztai atyák hagyományát követve imádság közben kétkezi munkát is végeztek. A főképp fából, leginkább puszpángból, de időnként szaruból készült faragványok készítése a 16. századtól kezdve terjedt el, a következő kétszáz évben virágzott fel, majd a 19. században hanyatlásnak indult. Néhány darab esetében a középkori eredet sem zárható ki. Úgy tűnik, hogy a puszpáng a közép-bizánci művészetben kedvelt, de luxuscikknek számító elefántcsontot, majd a 11. századtól népszerű zsírkövet (szteatit) felváltva terjedt el. A faragók nevét ritkán ismerjük, a 16. századból már vannak szignált darabok. A sérülékeny faragványokat gyakran díszes fémkeretbe foglalták, amelyek rendszerint a monostoron kívül készültek, bár voltak az ötvösséghez értő szerzetesek is. A fémrészeken gyakran szerepel donációs felirat, esetleg évszám, ami segítheti a faragvány datálását. A tárgyakat gyakran a szerzetesek hozták magukkal monostoraikból ajándékba vagy eladásra. 2015-ben az Ars Sacra fesztivál keretében a Magyar Nemzeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum „áthoszi” faragványaiból mutattunk be egy válogatást az utóbbi intézményben. Ebben a tanulmányban az Iparművészeti Múzeum tárgyait írjuk le, datálásukat és provenienciájukat pontosítjuk. A múzeum első „áthoszi” tárgya Ráth György (1828-1905), az első igazgató gyűjteményéből származik. A kereszt nem puszpángból, hanem más, kemény gyümölcsfából készült. Minden oldalát evangéliumi jelenetek és szentek ábrázolásai díszítik, a 19. században készült. 1936-ban a Nemzeti Múzeumból került át egy nagyméretű talpaskereszt. Az aranyozott ezüst, filigránokkal, kövekkel ékes darab puszpángfaragványa nem jó színvonalú. A fémkereszt készítésének pontos helyét és idejét nem ismerjük, de talpperemének belső oldalán a „Nikolich” mesterjegy és egy nem azonosított városjegy látható. Feltehetően a 19. század első felében, a Délvidéken készült. A múzeum áthoszi gyűjteménye a 20. század harmadik negyedében gyarapodott jelentősen vásárlások útján. Kiemelkedő egy kisméretű talpaskereszt, fémkerete ko- rallokkal díszített, a 18. század első feléből származik. A gyűjteményben két egészen kitűnő darab képviseli a kézikereszteket. Az egyik fémfoglalatos, hasasodó, baluszter formájú nyele öntött ezüst, ornamentális véseteit színes (kék, zöld, fekete) zománcokkal töltötték ki, áthoszi analógiák alap77
