Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 30. (Budapest, 2016)
Miklós GÁLOS: Eine Taufgarnitur von Hans Jakob II. Baur in Ungarn. Neuzuschreibung und Provenienz eines Augsburger Ensembles
HANS JAKOB BAUR II. KERESZTELŐEDÉNYEI MAGYARORSZÁGON EGY AUGSBURGI KÉSZLET PROVENIENCIÁJA ÉS ÚJ ATTRIBÚCIÓJA ÖSSZEGZÉS A Nemzeti Múzeumtól 1936-ban átvett műtárgyak között került az Iparművészeti Múzeumba egy 17. század végi aranyozott ezüst keresztelőkanna. Az augsburgi ötvösmű a talpán, testén és fedelén látható mesterjegyei alapján IB mester műveként szerepelt a régebbi szakirodalomban (Rosenberg: Der Goldschmiede Merkzeichen) és a múzeum kiállításain. Az 1983-as Luther-kiállítás előkészítése kapcsán figyelt fel Szilágyi András a Soproni Evangélikus Gyűjtemények azonos mester- és városjegyet viselő keresztelőtáljára. Szilágyi többször kifejtett véleménye szerint a két tárgy valaha egyazon együttes részét képezte. Minthogy a tálról a 20. század elején több cikket publikáló Bünker János Rajnárd soproni etnográfus és muzeológus a kannáról nem tett említést, Szilágyi feltételezte, hogy a kanna a 20. század elején került el Sopronból, és 1920 körül jutott a Nemzeti Múzeum birtokába. A Soproni Evangélikus Levéltár máig őrzi az adományozás tényét és körülményeit rögzítő eredeti adománylevelet. A keresztelői készletet 1676 augusztusában Gálffy Ád ám udvari kamarás adományozta a soproni evangélikus gyülekezetnek. Mind az adománylevél, mind az ugyanebben az évben felvett leltár említést tesz a tálhoz tartozó kannáról, a leltár a két tárgy együttes súlyát is közli. Az újabb szakirodalom alapján lehetővé vált a keresztelőkészlet mesterének meghatározása. A Bünker óta IB-nek olvasott mesterjegy valójában egy HB-ligatúra, Hans Jakob Baur II. (mester 1652 körül - 1679) mesterjegye. A soproni készlet a magyarországi publikációk ellenére a nemzetközi szakirodalom számára ismeretlen maradt, így most a mester kiemelkedő jelentőségű, ráadásul kiválóan dokumentált példájaként gazdagíthatja az ismert életművet. Hans Jakob Baur II. fennmaradt művei alapján evangélikus oltári felszerelések specialistájának tekinthető. Művei közül az Iparművészeti Múzeum keresztelőkannájának legközelebbi analógiája az augsburgi Ulrichskirche úrvacsorái kannája. A soproni keresztelőtál szempontjából a crailsheimi Johanneskirche keresztelőtálja érdemel figyelmet. E tál Krisztus megke- resztelését ábrázoló jelenete a soproni tál megfelelő ábrázolásának redukciója. Az 1683-ban készült crailsheimi tál, bár Hans Jakob Baur II. alkotásaként szerepel a szakirodalomban, valójában fiának a műve. A három Hans Jakob Baur munkáinak pontos attribúcióját megnehezíti, hogy mesterjegyeik a megtévesztésig hasonlóak. Az Iparművészeti Múzeum abban a szerencsés helyzetben van, hogy mindhárom mestertől őriz egy-egy művet, így mesterjegyeik közvetlenül összevethetők. A sop27
