Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 29. (Budapest, 2013)

Hilda HORVÁTH: Le pavillon Bigot-Lavirotte. L’histoire de l’acquisition d’un objet d’art

A BIGOT-LAVIROTTE PAVILON EGY MŰTÁRGYVÁSÁRLÁS TÖRTÉNETE ÖSSZEGZÉS Az Iparművészeti Múzeum fénykorát vi­tathatatlanul a századfordulós évek jelen­tették, amikor az intézmény Európa élvo­nalába került. Első főigazgatója 1881-től 1896-ig, a múzeumépület felépítéséig Ráth György volt, aki megteremtette az intéz­mény szervezeti kereteit, önállóságát, míg utóda, Radisics Jenő kitűnő ízlésének kö­szönhetően számos elsőrangú műalkotással, történeti és kortárs, magyar és külföldi műtárggyal gyarapította a gyűjteményeket. Kutasi Radisics Jenő miniszteri tanácsos 1881-től dolgozott a múzeumban, 1896-tól 1917-ben bekövetkezett haláláig mint fő­igazgató. Szakmai felkészültségének, szemé­lyes elismertségének, nemzetközi tekinté­lyének és szervezőképességének köszön­hetően jelentős kiállításokat rendezett, ki­tűnő kapcsolatokat ápolt külföldi és hazai műkereskedőkkel, műgyűjtőkkel. Jellegze­tes magyar díszöltözékében egész Európát beutazta, ismerte a külföldi gyűjteményeket, múzeumokat, részt vett számos aukción, ahonnan kitűnő műalkotásokkal tért haza. Sokat tett az egyetemes és magyar történeti értékek gyarapításáért, és elévülhetetlen ér­deme, hogy megalapozta a múzeum máig jelentős szecessziós műtárgy-gyűjteményét. Radisics Jenő az 1900-as párizsi világki­állításon, ahol az art nouveau átütő sikert aratott, kiemelkedő kvalitású műtárgy­együttest vásárolt. A műipari tárgyak véte­lére Wlassics Gyula kultuszminiszter mint­egy 40 000 koronát biztosított. Radisics Jenő válogatta ki a tárgyakat: elsősorban francia, japán, illetve angol műalkotásokat szerzeményezett. A megvásárolt több mint száz műtárgy között a legdrágább Bigot és Lavirotte kerámiaépítménye volt. A vá­sárlás lebonyolításában, az ártárgyalások folyamatában részt vett a múzeum hivatalos franciaországiképviselője, Louis Delamarre- Didot, akivel Radisics Jenő másfél évtizedes kapcsolatot ápolt. Ö a múzeum jeles doná- tora volt, többek között az 1889-es párizsi világkiállításról vásárolt kortárs üveg- és kerámiatárgyakat a múzeum részére. Az 1900-as párizsi világkiállításon Alexandre Bigot (1862-1927) Grand Prix-t kapott, és a francia Becsületrendet is kiér­demelte installációjáért. Bigot nevét külön­leges technikával készített kerámiatárgyai, változatos építészeti elemei tettek ismertté. Számos kortárs építésszel dolgozott együtt, az installáció létrehozásában Jules Lavirotte (1864-1929) volt az alkotótársa, aki Bigot kiállítási pavilonjának összeállítását szer­vezte. Tevékenysége során Bigot kerámiacége oly szorosan működött együtt építészekkel, ahogyan Magyarországon ezt a Zsolnay gyár és az Iparművészeti Múzeum épületét tervező Lechner Ödön tette. Minden bi­zonnyal ez a hasonlóság ösztönözte Radisics Jenőt arra, hogy mindenképpen megszerez­ze a kerámiaépítményt a múzeum részére. A pavilon elszállítása a párizsi világkiál­lításról Budapestre komoly szervezést igé­83

Next

/
Oldalképek
Tartalom