Prékopa Ágnes (szerk.): Ars Decorativa 29. (Budapest, 2013)
TAKÁCS Imre: A megújuló budapesti Iparművészeti Múzeum programja
TAKÁCS IMRE A MEGÚJULÓ BUDAPESTI IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM PROGRAMJA i. Kapcsolat a múlttal és üzenet a jövőnek Nem akarom a kevesek művészetét, aminthogy a kevesek iskolázását, a kevesek szabadságát sem akarhatom. W. Morris Az Iparművészeti Múzeum Magyarország tudományos alapon felépített művészeti és kulturális intézményei között azzal a ritka adottsággal rendelkezik, hogy egyszerre jellemzik konzervatív és progresszív vonások. Gyűjteményei és tapasztalatai révén ezer szállal kötődik a múlthoz, mindenekelőtt a kultúra demokratizálásának megteremtésén munkálkodó 19. századi európai gondolkodók világához, másrészt közvetlen és lükető kapcsolatot épít a jelenkori társadalomnak önmagával és környezetével szemben igényes, kultúrára szomjas, alkotó rétegeivel. Története során mindig azon az úton kívánt haladni, amelyet elődei és alapítói jelöltek ki számára, és amelynek általános célkitűzése az volt, hogy „a művészet legszélesebb és legmélyebb értelemben vett megismertetésére és megbecsülésére” bátorítsa a közönséget, ehhez minden segítséget megadjon, hozzájáruljon minden ember életminőségének javulásához, hogy képes legyen más szemmel látni, helyesen értékelni és újjáalkotni önmagát és világát.1 A társadalmi hasznosság igénye a múzeumok működése kapcsán a 19. század közepe táján Angliában kezdett határozott körvonalat ölteni. Nemcsak elméleti gondolkodók jutottak el a felhalmozást és értékőrzést elsődleges feladatuknak tekintő, elit múzeumokkal szemben a társadalom széles rétegei előtt megnyíló, formálásukban aktív szerepet vállaló közgyűjtemények fontosságának felismeréséig, hanem a high society tagjai közül olyan befolyásos és potens szövetségesek is színre léptek, mint Szász-Coburg-Gothai Albert herceg, Victoria angol királynő férje. Ezeknek az embereknek nemcsak víziójuk volt a civilizáció fejlődéséről, hanem módjukban állt a gondolatok gyakorlatba való átültetése, és készen álltak arra, hogy megvalósítsák azokat.2 A helyszín London volt. A hallatlan anyagi sikert aratott 1851-es Great Exhibition nyereségéből Albert herceg kezdeményezésére a világkiállítás területéhez kapcsolódó földterületen egy nagyközönségnek szánt kulturális központ terveit fektették le. 1857-ben az Exhibition Road nevű sugárút mentén megnyílt a South Kensington Museum, mai nevén a Victoria and Albert Museum. Albert herceg az intézményt nem ok nélkül tekintette a brit kultúra zászlóshajójának, amelyet még a nemzetközi politika területén is hasznosnak tartott: „ezeknek az intézményeknek általánosan ismertnek és minden nemzet 27
