Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 28. (Budapest, 2012)

Diána RADVÁNYI: The Early Products and Brief History of the Porcelain Factory of Regéc

csoporton - kizárólag keménycserép tárgyakon - egyszerűen csak „TELKIBANYA" felirat olvasható. A regéci porcelánok gazdag, változatos képet mutatnak. A tulajdonost és a vezetőket lelkes kísérletezgetés és új utak keresése jellemezte; mindegyikük számos mintát kipróbált, fontolóra vett, és többkevesebb sikerrel alkalmazott. Ennek következtében időnként más gyárak termékeit felismerhetően utánzó, máskor viszont egészen egyedi, sajátságos és finom darabok születtek. Az előképeket főleg a bécsi és a cseh kerámia között érdemes keresni. A legkorábbiak közé tartozó - 183l-es évszámmal datált - regéci darabok, az ún. „házasságvázák" (IMM ltsz. 54.236.1-2) is a bécsi porcelán közvetlen hatásáról tanúskodnak. A vázák egyik ábrázolásának előképe megtalálható néhány, az 1700-as évek végén és az 1800-as évek elején készült bécsi porcelántárgyon. A bécsi gyár festői pedig a római Villa Farnesina Loggia di Psyche néven ismert, s Raffaello által 1518-1519ben festett mennyezetfreskóinak egyik jelenetét - Jupiter megcsókolja Ámort, és a fülébe súgja a kívánságát, hogy a királylány, Psyché szerelmét kívánná - használták fel mintaként. A bécsi porcelán stílusának követése később is megfigyelhető a regéci tárgyakon, az 1844-1848 közötti években pedig egyenesen a bécsi gyárból érkezett festő(k) jelenlétét lehet valószínűsíteni. Ekkor kiemelkedő minőségben készültek a feltehetően reprezentációra, kiállításra szánt porcelánok, melyek táj-, portré- és növényi motívumos ábrázolásai a korszak magyarországi porcelánfestészetének legkiválóbbjai közé tartoznak. A gyárban dolgozó - valószínűleg több - festő közül csak egyvalakinek a nevét ismerjük, bizonyos Joseph Paulusét, aki két igen fontos regéci tárgy - portré - festője: egy reprezentatív dohánytartón a gyárat alapító Breczenheim Ferdinánd (IMM ltsz. 53.2557.1.1-2), míg egy tányéron István főherceg (IMM ltsz. 19535) - Joseph Bekel metszete nyomán készült - arcképét szignálta. A forrásokban szereplő érdekes információhoz - mely szerint Széchenyi István Angliából hozott mintadarabokat Breczenheim gyára számára - nem társíthatok tárgyi emlékek. Az ismert regéci kerámiák közül talán egynél merül fel, hogy angliai kerámia hatására készülhetett (IMM ltsz. 53.2545.1.1-2). Fiedler Gyula korszakát jól jellemzik a neobarokk ízlésű porcelánkészletek, amelyek megszólalásig hasonlítanak az egykorú cseh gyártmányokra. Porcelánjainak festett díszítése is figyelemre méltó, legkiemelkedőbb példája egy tányér hóviharban küszködő hatlovas szán képével (MNM ltsz. 1962.150.1). Telkibányának a környékbeli gyárakra gyakorolt hatását bizonyíthatja egy 1838-ból való levélnehezék - talapzaton ülő, farkast vagy kutyát ábrázoló figura (IMM ltsz. 56.1530.1) -, ez a forma egy Szilváson készült dohánytartó (IMM ltsz. 7228 ab) fogójaként fordul elő ismét. A munkamódszert és a technológiát tekintve a Breczenheim-korszakban helyesebb lenne nem is gyárról, hanem inkább manufaktúráról beszélnünk, hiszen a termelés nagymértékben kézi munkával és kis szériában történt. Használták a helybeli bányákból származó kaolint is, melynek révén jellemző a gyárra a szürkés-zöldes színű, sehol másutt nem alkalmazott alaptest. Néhány időszakban - 1831-1844, majd 1849-1860 között - csak ebből készültek a puritán, de jó minőségű használati edények. Az 1845 és 1848 közötti évek91