Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 28. (Budapest, 2012)

Diána RADVÁNYI: The Early Products and Brief History of the Porcelain Factory of Regéc

AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI PORCELÁNGYÁR ÖSSZEGZÉS Az egykori regéci uradalomhoz tartozó Telkibányán működött az a gyár, amely a magyarországi porcelángyártás úttörője és ezzel a magyar ipartörténet fontos, de kevéssé ismert központja volt. Alapítója, Breczenheim Ferdinánd (1801-1855) egy nagy múltú német arisztokrata család leszármazottja, 1823-ban lett Sárospatak és környékének birtokosa. A Magyarországot végleges otthonának tekintő főúr több tevékenysége irányult a magyar ipar és gazdaság fellendítésére, újítások bevezetésére. A porcelán előállításának kísérlete a magyar reformkor szellemiségébe illeszkedő vállalkozás volt, melyet a levéltári források tanulsága szerint a Breczenheim Ferdinánd közvetlen baráti köréhez tartozó Széchenyi István is segített. Csak feltevésekbe bocsátkozhatunk arról, hogy a magyar ipar lelkes támogatójaként Kossuth Lajos miért nem fordított figyelmet a regéci porcelángyárnak a létezésére sem. A gyár alapításának további indoka lehetett, hogy az adósságokkal terhelt uradalmak gazdasági helyzetét egy hiánypótló, jól értékesíthető árucikket előállító vállalkozással lendítsék fel. A középkorban még bányavárosként ismert Telkibányára kedvező természeti adottságai - a közelben fellelhető kaolin, kvarc és tüzelőfa - miatt eshetett a választás. A legkorábbi regéci porcelánok az 1831es évszámbélyegzőt viselik, azonban a gazdasági feljegyzések alapján a gyár alapítása 1825-ben, az első kerámiák készítése pedig 1829 körül feltételezhető. A gyár irányítói közül Hüttner József és Mayer János nevével találkozhatunk a regéci, illetve más magyarországi kerámiagyárakkal kapcsolatban is. Mayer a hazai kerámiaipar jelentős alakja volt, és ő volt az igazgató Telkibányán abban a néhány évben (1845-1848) is, amikor a gazdagon festett, jó minőségű porcelánok nagy számban készültek itt. E rövid „virágkornak" az 1848-as forradalom vetett véget. Az alapító főúr halála után a gyár bérlők igazgatása alatt, az uradalomtól függetlenül működött tovább. 1860-tól Fiedler Gyula vette át a működtetését. Az ő irányításával jó minőségű porcelán-, majd később -1870től - csak keménycserép áru készült. 1899ben Wittich Gusztáv vette át a bérleti jogot, de a hollóházi gyár erősödése a két gyár összeolvadását, majd egy tűzvész után a telkibányai termelés felszámolását tette szükségessé. Ez 1906-ban történt. A gyári jelzések az első, az ún. Breczenheim-korszakban a legrészletesebbek: az égetés előtt, még a puha masszába benyomott „Rcgécz", „REGÉCZ" vagy „REGÉTZ" szócska és az évszám az ezres elhagyásával. Fiedler Gyula saját nevével jelezte porcelánjait (FIEDLER GY/TELKIBÁNYÁN), majd később készültek Wittich Gusztáv vezetéknevével ellátott (WITTICH/TELKIBANYA) keménycserép edények. Ezeken kívül egy nagyszámú 90