Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 27. (Budapest, 2009)

Györgyi NAGY: Gemalte Textilmuster in der Flügelaltarkunst des mittelalterlichen Ungarns

szabályosan felvihető. Ezek közé tartozik a perforált pausz, amely a festőműhely felszerelését képezte a különféle vázlatokkal, előkészítő rajzokkal, mintakönyvekkel együtt. A textilmintát nem a kompozíció felrajzolásával egy időben vitték fel a megfestendő felületre, hanem csak a festői kivitelezés végén, amikor a ruha vagy drapéria részleteit színben már kidolgozták. A perforált pauszt a díszítendő felületre helyezték, finom szénporral vagy krétával töltött tasakkal a minta körvonalait óvatosan végigütögették. A pausz elvétele után a mustra a lyukakon áthatoló porból egymás mellett sorakozó pontokkal, úgynevezett pauszpontokkal rajzolódott ki. Kimutatása nehéz, illetve gyakran lehetetlen, mert a rendszerint lazán elhelyezkedő széndarabkákat letörölték, amikor a minta körvonalait tollal vagy ecsettel megerősítették. A hosszabb időn át kimutatható szövetminták közé tartozik a kutatásunk tárgyát képező dekoratív minta, mely elsősorban a Mátyás-kori szárnyasoltárokon jelenik meg. Az arannyal átszőtt alapon sötétkék, zöld, illetve vörös bársony kontúrok alkotják a mintarajzot. A táblaképeinken leggyakrabban előforduló motívum elsősorban apró, ötszirmú virágokkal és cakkos szélű levelekkel övezett, hétkaréjos bársonyrozettába foglalt levélcsokrot utánoz, kiegészítve szintén hétkaréjos formájú aranyalapon három mákgubószerű növénnyel, amelynek vékony szára köré levél csavarodik. A hazai emlékanyagban eddig csak festett változata ismert, a megfelelő textilelőképet még nem sikerült megtalálni. Az első ismert példa az Aranyosmaróti Mester 1460 körűire datált, a 12 éves Jézust a templomban ábrázoló táblaképén jelenik meg, a háttal ülő írástudó ruháján. A Mátyás-kori művészet kiemelkedő alkotásán, a kassai Szent Erzsébet-templom 14751477 között készült főoltárán többször és két változatban is feltűnik ez a minta. A bártfai Szent Egyed-templom 1480-1490 között keletkezett Jézus születése-oltára Mária halálajelenetén az ágytakaró arany-kék textilmustrája a kassaival azonos előkép alapján készülhetett. A Szepességben három alkotáson is kimutatható a tárgyalt textilminta használata. A szepeshelyi Mária koronázása-oltár mesterének körébe sorolt, 1480-1490 körűire datált hajdani szepeshelyi oltár töredékei között Az angyali üdvözleten és a Jézus bemutatása a templomban-jeleneten látható a minta zöldarany változata, kidolgozása elnagyoltabb. A szepesváraljai egykori főoltár (1493-1494) bal mozgatható szárnyának külső oldalán, Szent Joachim áldozatának elutasítása jelenetén, az oltárterítő mintájaként jelenik meg szövetmustránk szintén elnagyoltabb kidolgozásban. Az 1493-ban készült késmárki Vértanú szüzek oltárának középképén Szent Borbála, Katalin és Margit ruhájának díszítését alkotja textilmintánk. A Hont vármegyei bakabányai Mária-oltár (1480-1490 körül) jobb oldali mozgatható szárnyának belső, alsó táblaképén, a Mária koronázása-jeleneten az Atyaisten és Mária ruháján látható a tárgyalt minta. Végül a valószínűleg a Dunántúlról származó, Szent Mártont ábrázoló 1490 körüli táblaképen a szent ruháját díszíti a mustra zöld-arany változata, aprólékosan megfestve. Textilmintánk megjelenése a 15. században keletkezett és máig fennmaradt táblaképeken a valódi szövet népszerűségét, elterjedtségét mutatja. A sváb szárnyasoltár-művészetben különböző technikákban megjelenő szövetmintákból összeállított mintakatalógus eredményeihez hasonlót emlékanyagunk töredékessége miatt nem mutathatunk fel, de a megfestett minták hasonlósága szerencsésen kiegészíti az eddigi megállapításokat. így a bártfai Jézus születése-oltár festőjének a kassai főoltár műhelyében töltött tanulóidejére nem 68