Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 27. (Budapest, 2009)

Isten éltesse László Emőkét!

ISTEN ÉLTESSE LÁSZLÓ EMŐKÉT! „Ugye, el tudja vállalni? Ugye, megteszi, kedves Emőke?" - kérlelte és győzködte a textilművészet avatott kutatóját, egyik leg­kitűnőbb hazai szakemberét, az az idő sze­rint a harmincas éveinek végén járó László Emőkét a múzeum akkori igazgatója, Mik­lós Pál. Hozzátéve még: „Tudja, számunkra, az intézmény számára nagyon fontos lenne. Ez lenne a lehető legjobb megoldás". Felké­szültsége, széles körű szakmai ismeretei alapján a feladatra - a Régi magyar viseletek (Historie Hungarian Costume from Buda­pest) című kiállítás előkészítésére és meg­rendezésére a magyarországi közgyűjtemé­nyek anyagából az angliai Manchesterben (Whitworth Art Gallery), 1979-ben - két­ségkívül László Emőke volt a legalkalma­sabb. Aki rátermettségét korábban nem egy alkalommal bizonyította már; többek kö­zött azzal a barokk kori falkárpitokat bemu­tató, nagy sikerű kiállítással, amelyet a lau­sanne-i Iparművészeti Múzeumban (Musée des Arts Décoratifs) rendezett 1969-ben. S bár teendői akkortájt, tíz évvel később is számosak s felettébb időigényesek voltak (mint mindig), ő igent mondott. Vállalta és megtette. Éspedig oly módon, olyan színvo­nalon, hogy a „végeredmény" - a tárlat lát­ványa és az azt dokumentáló angol kataló­gus a manchesteri egyetem kiadásában ­okkal váltott ki egyöntetű elismerést a kö­zönség és a szakemberek köreiben egyaránt. Vállalta és megtette. Nem tért ki a kihívá­sok elől, s a lehető legmagasabb szakmai kö­vetelményeket állította önmaga és munka­társai elé. Ez jellemzi őt, több évtizedes mú­zeumi tevékenységét, amelynek köszön­hetően az 1977 és 1998 között általa vezetett Textil gyűjteményt nemzetközileg elismert és nagyra értékelt szakmai műhely­lyé formálta. Emellett olyan művekkel gaz­dagította az európai és a hazai textilművé­szet szakirodalmát, amelyek nemcsak a műgyűjtők és az erre fogékony nagyközön­ség érdeklődésére számíthatnak, de nélkü­lözhetetlen kézikönyvként is szolgálnak a kutatás és az egyetemi szakemberképzés szá­mára. Legfontosabb munkáinak - Flamand és francia falkárpitok Magyarországon (1980), Vászon alapú úrihímzések (2001) ­magyar és idegen nyelvű kiadásai megtalál­hatók Európa és a világ megannyi gazdag szakkönyvtárának polcain. A múzeum falain belül kifejtett munkás­ságának, itteni tevékeny éveinek utolsó s tán legimpozánsabb teljesítményére a mai kollé­gák közül is sokan emlékeznek. O rendezte ugyanis - Pandúr Ildikó közreműködésével - azt a tárlatot, amely méltó módon tetőzte be az intézmény legnagyobb szabású, közel­múltbeli vállalkozását, Az európai ipar­művészet stíluskorszakai (Periods in Europe­an Decorative Arts) című kiállítássorozatot. Ez az 1996-ban megnyílt, egyedülállóan gazdag anyagot felvonultató, sok műfajú tárlat, Szecesszió; a 20 század hajnala (Style 1900 - a great experiment of modernism in the applied arts) címmel - amellyel épülete 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom