Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 27. (Budapest, 2009)

Emese PÁSZTOR - Márta TÓTH - Anikó PATAKI - Andrea VÁRFALVI: Turkish Cases from the Esterházy Treasury

AZ ESTERHÁZY-KINCSTÁR HÁROM 17. SZÁZADI TÖRÖK TEGEZÉNEK RESTAURÁLÁSA ÖSSZEGZÉS Az európai gyűjteményekben őrzött oszmántörök tegezek között ritka a 17. század közepénél korábbi példány. Az ismert 16. századi, illetve a 17. század első feléből való darabok mind rendkívül értékes dísztegezek, amelyek diplomáciai vagy különösen lekötelező ajándékokként minden bizonnyal az isztambuli udvari műhelyekben készültek. Ezekhez a tegezekhez kapcsolható egyebek között a fraknói Esterházv-kincstár öt különlegesen szép egy egyedülálló íjtegezből, valamint két íj- és nyíltegezből álló - együttese is, melyek külön értéke, hogy összevethetők az egykorú, rájuk vonatkozó forrásokkal. Az Esterházy-tegezek eredetéről, illetve a kincstárba kerülésük módjáról nincsenek adataink, a források csak meglétüket igazolják. Jelenlegi ismereteink szerint 1654-ben tűnnek fel először az Esterházy-kincstár inventáriumaiban. Köztudott azonban, hogy Esterházy Miklós nádor (1583-1645) vagyonszerző házasságai révén jelentős mértékben gazdagította kincstárát. 1624-ben kötött házasságot második feleségével, Thurzó Imre gróf (15981621) özvegyével, Nyáry Krisztinával (16041641); majd 1638-ban Nyáry Krisztina Thurzó Imre gróftól született leányát, Thurzó Erzsébetet (1621-1642) - a Thurzó vagyon egyetlen örökösét - első házasságából származó fiához, Istvánhoz (1616-1641) adta feleségül, hogy biztosítsa a gazdag Thurzó-örökség beolvadását az Esterházy-vagyonba. Nem említenek tegezt sem a Nyáry Krisztina halála után (1641), sem pedig a nádor, Esterházy Miklós halálát (1645) követően felvett inventáriumok, azonban egy évvel később, a Thurzó Erzsébet halála évében összeírt ingóságok leltára (1642) egy skófiumos vörös bársony tegez puzdráml kézíjastól és egy nyilakkal telt puzdráról is említést tesz. A később az Esterházykincstár részévé vált Thurzó Erzsébet-féle hagyatékban tehát - nagy valószínűséggel - az Esterházy-kincstárban elsőként 1654-ben említett két, skófiummal hímzett, vörös bársony borítású török tegezkészlet egyikére ismerhetünk. Nem kizárt tehát, hogy a tegezeket Thurzó Erzsébet édesapjától, Thurzó Imre gróftól örökölte. Bár a kincstár tegezeit a fenti források nem említik portai eredetűnek, sem pompára valónak, az ismert európai gyűjteményekkel összevetve minden kétséget kizáróan a különlegesen szép, korai török darabokhoz sorolandók. így művészi kvalitásukon túl jelentőségük abban is áll, hogy a 17. század végi, nagyszámú tegezkészletekkel szemben Bethlen Gábor korának egyedi, minden bizonnyal diplomáciai ajándékként vagy portai megrendelés útján hazánkba került s csak a forrásokból ismert oszmán-török tegezeit képviselik. A tanulmány második része a bemutatott darabok részletes, elemző leírását tartalmazza. A harmadik részben az Iparművészeti Múzeumban őrzött, s a fraknói Esterházy-kincstárból származó öt oszmán-török íj- és nyílvesszőtartó tegezből álló tárgyegyüttesből két íjtegez és egy nyílvesszőtartó tegez restaurálásának folyamatát ismertetik a munkát végző restaurátorművészek. 110