Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 26. (Budapest, 2008)

Anna RÁKOSSY - Noémi VARGA: Ein Dolch aus dem 16. Jahrhundert in der Esterházy-Schatzkammer

EGY 16. SZÁZADI TŐR AZ ESTERHÁZY-KINCSTÁRBAN ÖSSZEGZÉS Az Esterházy-kincstárnak az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében lévő műtárgyai közül egy újabb sérült tárgy, ezúttal egy dísztőr restaurálására került sor 2007 szeptemberétől 2008 februárjáig. A faragott elefántcsont markolatú tőr török-perzsa stílusú és európai motívumokkal is díszített. A dísztőr jelentős deformálódásai és sérülései a második világháború utolsó évében, a gyűjteményt ért nagymérvű károsodás, roncsolás következményeként keletkeztek. A zománcokkal is díszített, aranyozott ezüst hüvely és keresztvas több helyen elrepedt, behorpadt, és oxidos, szulfidos szennyeződésű volt. A zománcozás nagy mértékben sérült, néhol kipergett. Az elefántcsont markolat több darabra törött, a vasnyéllel érintkezve belülről barnásán elszíneződött. A keresztvas pártájából egy kis darab hiányzott. A kovácsoltvas penge erősen korrodált állapotú volt, a vaskorrózió a penge nyél részét támadta meg a legerőteljesebben. A díszfegyver állapotának fotódokumentálása után a restaurálás a tárgy szétszerelésével kezdődött, majd az egyes részek anyag szerinti szétválogatására és tisztítására került sor. A kovácsolt pengén lévő nagymértékű rozsdát mechanikusan és vegyszeres tisztítással kellett eltávolítani, majd a további oxidáció ellen kellett védeni. Az elefántcsont markolaton lévő szennyeződések eltávolítása mechanikusan történt, az ezüst elemeket zománckímélő vegyszerekkel tisztítottuk meg. A markolat széttört részeinek összeragasztása, a hiányok kiegészítése után lehetett csak a pótlásokat eldolgozni és retusálni. A hüvelyen lévő horpadások, repedések kiegyengetését követően lehetett a keresztvas pártáján lévő hiányt pótolni. A meglévő, ép forma alapján készült viaszminta segítségével ezüstből, viaszveszejtéses eljárással készült a párta hiányzó darabjának pótlása. Az öntvény részleteinek kidolgozása, aranyozása után szegecseléssel, ragasztással került a kiegészítés a hiányzó rész helyére, a hátoldalon külön jelezve a pótlás tényét. A keresztvas egyik lehajló sárkányfejének rögzítése elengedett, helyreállítását az aranyozás és a zománcozás megőrzése érdekében stifteléssel, csavarozássaí és ragasztással történt. A hüvelyt díszítő hiányos zománcrészeket csak hideg úton lehetett kiegészíteni, az eredeti tűzzománc részek megóvása, megőrzése érdekében. A fent említett munkafolyamatok végeztével az aranyozott ezüst felületek egy utolsó tisztításon, semlegesítésen mentek át, majd védőbevonatot kaptak, amely hosszú ideig megvédi őket az oxidációtól. A dísztőr részeinek összeszerelésével és fotódokumentálásával befejeződött a mintegy öt hónapig tartó restaurálás. Kalmár János kutatásai nyomán tudható, hogy a 16. század első felében terjedtek el Magyarországon az ilyen jellegű - török és arab eredetű - tőrök. Több hasonló, ívelt pengéjű dísztőrt ismerünk ebből a korszakból: a bécsi Hofjagd- und Rüstkammer gyűjteményének, a Magyar Nemzeti Múzeum