Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 26. (Budapest, 2008)

Ildikó PANDUR: Variations on a Sculpture. Questions and Answers Concerning the 'Ironworker' Sculpture Formerly in the Jungfer Collection

VARIÁCIÓK EGY SZOBORRA KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK A JUNGFER-GYŰJTEMÉNY EGYKORI „VASMUNKÁS" SZOBRA KAPCSÁN ÖSSZEGZÉS Jungfer Gyula (1841-1908) műlakatos halálának évfordulója alkalmat ad arra, hogy műhelyének kapcsán megemlékezzünk egy érdekes sorsú és technikájú plasztikai alkotásról. A köztéri szobrok legkedveltebb anyaga a fémek közül az időjárás változásainak leginkább ellenálló, patinázódó bronz. Jól önthető, és ez a sokszorosító eljárás legtöbb esetben könnyebb kivitelezést jelent a kézi domborítással szemben. Rézből domborított, nagyméretű kültéri szobrok elenyészően kis számban készültek, ezek többsége sem önálló emlék, inkább épületek dekoratív eleme. A rézdomborítású alkotások legmonumentálisabb példája a New York-i Szabadság-szobor, melyet vasrudakból álló vázra szerelt rézlemez darabokból állították össze Párizsban az „Ateliers Monduit et Bechet, successeurs Gaget, Gauthier et Cie" cégnél. Az alkalmazott technika kiválasztása Eugène Viollet-le-Duc nevéhez fűződik, a konstrukciót Gustav Eiffel munkatársa, Maurice Koechlin tervezte meg. Az 1878. évi párizsi világkiállítás idejére készült el a fej, melyet néhány további részlettel együtt megtekinthettek a látogatók, köztük feltehetően Jungfer Gyula is, aki ezen a kiállításon a ferencvárosi plébániatemplom kovácsoltvas kapuzatával szerzett díjat. Domborított rézből készült budapesti plasztikai munkák kapcsán több esetben is fölmerült Jungfer Gyula lehetséges közreműködése. Az ő 1885. évi országos kiállítási pavilonjának egyik leglátványosabb eleme egy nagyméretű, középkori műkovácsot ábrázoló domborított rézszobor volt, mely később emblémaként a Berzsenyi utcai üzem oromfalát díszítette. Az 1949. évi államosítást követően innen került az Iparművészeti Múzeumba egy domborított vörösréz figura, melyet származása miatt ha feltételesen is - Jungfer Gyula oeuvrejével hoztak kapcsolatba. Az, hogy ez a sérült - vasmunkást ábrázoló szobor a Jungfer-műhelyből származik, nem bizonyítja egyben Jungfer szerzőségét is, hiszen javítás céljából is vittek oda fémmunkákat. Vannak azonban döntőbb adatok is, melyek ellentmondanak annak a feltevésnek, hogy a szobor Jungfer Gyula plasztikai munkái közé tartozna. A többféle néven ismert vasmunkásalakot több példányban is kivitelezték a 19. század végén. A rézdomborítás mellett fennmaradt egy vasból öntött változata is. Az 1896. évi millenáris kiállítás bányászati és kohászati pavilonjában - a magyar királyi vasgyárak kiállításán - szerepelhetett az öntvény, ez ugyanis később Kerpely Antal (1837-1907) bányamérnök, az állami vasgyárak központi igazgatójának tulajdonába került. A domborított példányt az Iparcsarnokban állították ki. A vasmunkás jellegzetes szoboralakja 1902-ben Torinóban - az első nemzetközi iparművészeti kiállításon - a Horti Pál tervezte magyar pavilon bejárata előtt állt. A talapzatra helyezett táblán „Arminio e Francesco Steiner" neve olvasható. A talap-