Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 26. (Budapest, 2008)

Piroska ÁCS: Nadeletuis in Form von Wickelkindern aus Porzellan

nagyobb és egy-egy kisebb méretű, pólyás baba alakú tűtartó tok lelhető fel. Valamennyi darab jelzetlen, ám meghatározásuknál nagy segítséget nyújtott MeyerHeilemann hivatkozott cikkében közölt illusztrált tipológiája, melyet a látókörébe került darabok alapján állított össze. Az Esztergomban őrzött nagyobb szelence feltehetőleg bécsi modell (EKM San Marcogyűjtemény, ltsz, 61.254). Formájában, dekorálásának jellegében és montírozásában kísértetiesen hasonlít egy Meyer-Heilemann által közölt munkához (H. Hagenbach gyűjteménye, Basel), ám díszítésének részleteiben eltérést mutat. Ennek az analóg darabnak az alján benyomott jelzés: a bécsi gyár 1744 és 1749 között használt pajzsjegye található. Az esztergomi Keresztény Múzeum szelencéjét így stíluskritikai alapon szintén Bécsben, a 18. század közepén készült tárgyként határozhatjuk meg. E toknak „édestestvérére" az Iparművészeti Múzeum kerámiagyűjteményében bukkanhatunk (IM Kerámiaosztály, ltsz. 69.769). Formája, arcfestése azonos az esztergomiéval, mérete pedig megegyezik a bécsi alapmodellével. így valószínűleg ez is Bécsben készült, a 18. század második felében. Az esztergomi Keresztény Múzeum másik tűtartó tokja eltérő típushoz tartozik (EKM San Marco-gyűjtemény, ltsz. 61.255). Korábbi meghatározása szerint német területről való, a 18. század második feléből. Bár a tárgyon nem szerepel jelzés, néhány analóg darab mégis lehetővé teszi pontosabb földrajzi elhelyezését. Meyer-Heilemann adattárában rábukkantunk néhány Wallendorfhoz köthető, pólyás baba alakú szelencére, melyek csupán színezésükben különböznek vizsgált tárgyunktól, anyaguk azonos. Meyer-Heilemann a forma tervezőjének meghatározására is kísérletet tett, kutatásai szerint Gábriel Klein volt az, aki 1780 körül Zürichben modellezőként dolgozott, majd Wallendorfba ment. Fentiek ismeretében az Esztergomban őrzött tárgyat Wallendorfban, 1790 körül készült munkának tekinthetjük, mely esetleg Gabriel Klein formáján alapult. Az egykor az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe tartozó negyedik tűtartó csaknem azonos környezetben és időben született, mint a wallendorfi modell (IM Kerámiaosztály, ltsz. 69.765). Bár jelzetlen, két analóg darab - egy ugyancsak jelzetlen szelence és egy jeggyel ellátott flakon - segítségével megállapítható, hogy ez is Tünngiában, feltehetőleg a közeli volkstedti gyárban készült 1787 körül.