Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 25. (Budapest, 2007)
Éva CSENKI: Uber die Einbände der Batthyány-Bibhothek im Budapester Kunstgewerbemuseum
MŰVÉSZI KÖNYVKÖTÉSEK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN ŐRZÖTT BATTHYÁNY-KÖNYVTÁR KÖTETEIN ÖSSZEGZÉS 1947-ben Körmendről az Iparművészeti Múzeumba került az a megmentett könyvanyag, amelyet Batthyány-könyvtár néven tartunk számon. A Batthyány-könyvtár kettős értéket képvisel. Egyrészt egy főúri család érdeklődési köréről, olvasmányairól tájékoztat Magyarországon ritka, vagy egyedül itt meglévő könyvek által, másrészt értékes, mint iparművészeti, kötéstörténeti tárgyegyüttes, amelynek ismeretében hiteles képet alkothatunk a körmendi Batthyány- kastély egyik legimpozánsabb enteriőrjéről. A tanulmány a téma teljes körű áttekintése helyett, csupán a körmendi kastélyból a háborús események folyamán szétdúlt és jelentősen megcsappant, viszontagságos úton az Iparművészeti Múzeumba került, és azóta is ott őrzött könyvanyaggal foglalkozik. Ez a könyv-együttes elsősorban Batthyány Károly József herceg könyveit tartalmazza, de találhatók itt elődei idejéből való, valamint 20. századi művek is. Batthyány Károly halálát követően a család Körmenden vonta össze a könyvgyűjteményeket, ennek időpontja a kéziratos katalógus keltezése alapján 1801-re tehető. Az Iparművészeti Múzeum csak kis töredékét őrzi az egykori könyvtárnak. Eredetére vonatkozóan biztosat kizárólag a Batthyány Károly ex librisével ellátott könyvek esetében tudunk, mely a kötetek nagy részében szerepel. A hercegi rangot 1761- ben, katonai érdemeiért és a főhercegek nevelésében kifejtett tevékenysége elismeréséért elnyerő tábornagy ex librisében az ősi címer valamennyi elemét megtartja, lent: Ex Bibliotheca Celsissimi Principis Caroli Battyáni felirattal. A könyvegyüttes, bár akadnak benne korábbi darabok is, jellegzetesen 18. századi, az ún. teremkönyvtárakra jellemző képet mutat. A főúri teremkönyvtár, - így a körmendi kastély könyvtára is - fogadóteremként is szolgált. A márványozott, gerincükön gazdagon aranyozott bőrkötések sora impozáns lehetett a maga korában, igazi látványkönyvtár volt. A könyvek a 18. században jellemző, egységes és dekoratív megjelenésüket, kevés kivételtől eltekintve, Batthyány Károly idejében nyerték el. Nem tudjuk, voltak-e a hercegnek a nyugat- magyarországi nagyszámú mester között kedvelt könyvkötői, de az bizonyos, hogy kiváló szaktudású, lelkiismeretes mestereket foglalkoztatott. Alapos kötésvizsgálattal talán lehetne találni erre utaló jeleket. Bizonyos, hogy olyan alapanyagokat (kötésbőr) és eszközöket (bélyegzők, dúcok, klisék) használtak, melyek nélkülözik a megkülönböztető jegyeket. Még nehezebb lenne kötéstechnikai különbözőségeket felismerni. Ilyen irányú kutatásokat még ezután kell elvégezni, elsősorban a Batthyány Hercegi Levéltárban. Szerencsés esetben megrendelésekre, könyvkötő számlákra, feljegyzésekre bukkanhatunk. Vizsgáljuk most meg, miben áll a kötések „egységes megjelenése”, mely olyan jellemző a 18. századra. Az egyes kötetek márványozott egész-, vagy félbőr kötést kaptak, 66
