Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 25. (Budapest, 2007)
Ágnes PRÉKOPA: Die Anfänge der Disziplin Geschichte des Kunstgewerbes und die Geschmacksbildung
rossz arányokat, az igénytelen barkácsolással létrehozott tárgyakat, a bonyolult technika helyett használt egyszerű megoldásokat. A díszítés problémái közé tartozik a rosszul elhelyezett díszítés és az anakronisztikusnak ható motívumhasználat, de a túlzsúfolt felület éppúgy, mint az eltúlzott puritanizmus. Maga a giccs egy igen rövid fejezet a könyvben, de azon belül külön kategória a Hurrakitsch, a Devotionalienkitsch, a Fremden- andenkenkitsch, a Gescbenkkitsch, a Vereins- kitsch vagy az Aktualitatskitsch - mindez a könyv egészén végigvonuló egyéni, sodró, és nagyon élvezetes stílusban, számos továbbgondolásra érdemes szempont felvetésével. A kiállítás és a kötet magyar fogadtatása a szaksajtó híradásaira korlátozódott: a Magyar Iparművészetben 1909-ben Szentiványi Gábor ismertette a koncepciót, utalva arra, hogy az alapötletet évekkel korábban már felvetette Györgyi Kálmán és Gelléri Mór is az Iparművészeti Társulatban, de a választmány elvetette a kiállítás gondolatát. A Magyar Hírlapban Gelléri Mór stuttgarti kiállítási beszámolójához fűzi hozzá, hogy egy évtizeddel korábban Györgyi Kálmánnal együtt úgy gondolta, 10-20 pesti bolt kínálatából vásárolt 100-200 tárgyból már lehetne negatív példákat felsorakoztató kiállítást rendezni. „A mi publikumunk [...] figyelmes lesz arra, ha azt tanítjuk: mi nem illik, anélkül, hogy nagyon az elméjébe vésné: mi illik.” Feltételezése szerint Pazaurek aligha ismerte Györgyi ötletét, de az utóbbinak legalább utólagos elégtételül szolgálhat a várhatóan sok követőre találó stuttgarti kiállítás. Mindkét szerző kifejezi sajnálatát, hogy a magyarok nem lehettek elsők egy ilyen úttörő kísérletben. Várakozásaik azonban nem igazolódtak be: Pazaurek módszere nem talált követőkre, sőt, idővel feledésbe is ment. A tárgyak közötti tájékozódást segítő ízlésnevelésre napjainkban nagyobb szükség lenne, mint valaha is volt; a történeti anyag példáira épülő elemzési szempontrendszer számos olyan problémát definiál, amely a könyv megjelenése óta eltelt évszázad során talán nem is kapott külön figyelmet - de továbbra is létezik. A Guter und schlechter Geschmack ma is jól használható tankönyv lehetne a tárgykultúra oktatásához, mind korszakok fölötti metodikai rendszere miatt, mind pedig azért, mert egy-egy stíluskorszak megismertetéséhez igen szemléletesen járulhatnak hozzá a kor alkotóinak típushibái is. 158
