Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 25. (Budapest, 2007)
Piroska ÁCS: Kálmán Györgyi (1860-1930), Heart and Soul of the National Hungarian Applied Arts Association
GYÖRGYI KÁLMÁN (1860-1930), AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT LELKE ÖSSZEGZÉS Györgyi Kálmán 1860. március 7-én született Budapesten. Édesapja Györgyi (Giergl) Alajos (1821-1863) festőművész, édesanyja Haliczky Amália (1836-1914) volt. Középiskoláinak elvégzése után a Műegyetemen, majd a Képző- művészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol 1882-ben rajztanári oklevelet szerzett. 1884-ben a Székesfővárosi Iparrajziskola rendes tanára, a nyilvános rajztanfolyam női osztályának főnöke lett. Hazánkban ő vetette meg a modem rajzoktatás és művészeti nevelés alapját. Az elemi iskolai művészeti nevelés gyökeres reformja érdekében tett következetes erőfeszítései jutalmaként, 1911-ben anyaintézménye címzetes igazgatójának nevezték ki. Elképzelésének lényege a következő volt: kiindulni a rajz gyakorlati jelentőségéből kell. Az addigi geometrikus, lapmintákról történő, száraz, unalmas, az önállóságot teljesen háttérbe szorító, a kézügyességet is vitathatóan fejlesztő eljárásokkal szemben a fő cél - az egyéniség fejlesztésére törekedve - a szemlélet biztosítása lett: a látni tanítás, az önállóság hang- súlyozása a természet utáni rajzolással. Nem kevésbé volt fontos az a szempont, hogy az iparágak nagy részének föllendülése ugyancsak a rajzolni tudáson és a rajz megértésén alapult. Györgyi Kálmán működésének másik nagy köre az iparművészethez kapcsolódott. 1894- től töltötte be az Országos Magyar Iparművészeti Társulat titkári, 1902-től annak főtitkári, majd 1906-tól igazgatói posztját. 1897-től a Magyar Iparművészet című szakfolyóirat főmunkatársa és helyettes szerkesztője, 1910- től pedig húsz éven át szerkesztője lett. A kiegyezés után hazánkat francia és osztrák műipari termékek árasztották el, a hazai iparművészet színvonala kétségbeejtő volt. A változtatás zálogát három szorosan együttműködő intézmény - Országos Magyar Ipar- művészeti Múzeum (1878), az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola (1880) és az Országos Magyar Iparművészeti Társulat (1885) - jelentette. Összefonódásukat az is elősegítette, hogy 1896-tól egy épületben, az Üllői úti palotában működtek. Míg a múzeumnak a történeti gyűjteményen keresztül értékkijelölő, mintaadó szerepe volt, az Iskola pedig a jövő generációk képzését vállalta fel, addig a Társulat a kortárs törekvések ösztönzését és megméretését tette lehetővé. Vállalt feladata többek között a társadalom széles rétegeinek és az iparművészeknek aktivizálása volt azokon a területeken, amelyekre a múzeum hatóköre kevésbé terjedt ki. Díjazásos pályázatokkal, tervrajzok készíttetésével, megrendelésekkel támogatta az alkotókat. Műtárgyakat közvetített, vásárolt és eladott; a rendelkezésére álló anyagi forrásokat szabadon kezelhette. Ebbe a munkába kapcsolódott be 1894-ben Györgyi Kálmán, akinek első komoly megbízatása az 1896-os millenniumi kiállítás ipar- művészeti bemutatójának megszervezése volt. A Társulat a már nevet szerzett alkotók mellett kamatmentes kölcsönökkel támogatta a szegényebb sorsú „7/5-iparosok” bemutatkozását is. Technikai fölkészültségük ellen általában nem merülhetett fel kifogás, míg ízlésüket a megfelelő mintarajzok biztosításával igyekeztek pallérozni. A Magyar Iparművészeti Társulat összegyűjtött anyaga egy 145
