Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 25. (Budapest, 2007)

Magda LICHNER: Early Works by Gyula Kaesz: His Designs for the Parish Church of St. Nicolas at Muraszombat /Murska Sobota

KAESZ GYULA (1897-1967) KORAI MUNKÁI - TERVEK A MURASZOMBATI SZENT MIKLÓS-TEMPLOM SZÁMÁRA * ÖSSZEGZÉS Kaesz Gyula - építő iparművész, ahogyan önmagát nevezte - életének meghatározó helyszíne volt az Iparművészeti Múzeum és Iskola épülete. Itt tanult, majd tanított több mint három évtizeden át, tevékenyen részt vett főiskolai rangra emelésében. Kaesz 1967-ben bekövetkezett halála után Lukáts Kató - felesége s egyben alkotótársa - több esetben adott, majd hagyományozott doku­mentumokat három intézménynek, az Ipar- művészeti Múzeum és az MTA Művészet- történeti Kutatóintézet Adattárának s gyűj­tőkörének megfelelően gazdag rajz-, terv- és fotódokumentáció került az Építészeti Mú­zeum archívumába. A hagyatékban számos dokumentum a házaspárnak Kozma Lajos­hoz fűződő barátságát őrzi. A két férfi feltehetően 1919-ben ismerte meg közelebbről egymást. Barátságuk csak szorosabbá vált, mikor Kaesz Gyula felesé­gül vette Lukáts Katót, és az ún. zsidótörvé­nyek, a magyar háborús politika ellenére tö­retlen maradt az idősebb pályatárs 1948-ban bekövetkezett haláláig. Játékos derűvel, de a kölcsönös tisztelet hangján szóltak egymás­hoz még a legnehezebb években is. Együtt­működésüknek erre a szakaszára világít rá A téma három archívum anyagának összehason­lítása, egy múzeumtörténeti forrás feldolgozás közben merült fel. Munkámban sokat segített Nagy Leventéné, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet Adattárának munkatársa. Fehérvári Zoltán és Hajdú Virág művészettörténészek eligazítottak a Magyar Építészeti Múzeum archívumában, Cs. Piánk Ibolya pedig a Kaesz-hagyatéknak a Kulturális Örökség­Kozma barátjához írt két - 1941 októberé­ben és 1942 januárjában keltezett - levele. Az első annak a dr. Podovszky Józsefnek, az Orsó utcában felépítendő villájáról szól, aki­nek korábban ő tervezte Retek utcai házát. A másik levélben Kaesz Gyula ekkoriban igen fontos - és sikeres - megrendelés-soro­zatának egyik állomásával, a szarvasi Taka­rékbank terveivel, az attika és a tetőmegol­dás viszonyával kapcsolatos szakmai taná­csokat írt le Kozma. Az 1926-ban, a Vállalkozók Lapja mellék­leteként, Tér és Forma címmel induló épí­tészeti folyóiratnak kezdettől munkatársai voltak mindketten. Kaesz később - 1935-től 1938-ig - az általa szerkesztett Bútor című lap hasábjain oszthatta meg a korszerű élet­stílushoz és a lakásokhoz alkalmazkodó bú­torok létrehozása során szerzett tapaszta­latait. Ebből az időből néhány munkája köz- gyűjteménybe került, sok magántulajdon­ban maradt meg. Pályájának kezdetéről vi­szont kevés tárgyat, enteriőrt, épületet isme­rünk, de dokumentumok alapján tudjuk kö­vetni tervezői szemléletének alakulását. Kaesz Gyula az Iparművészeti Iskolában Györgyi Dénes építész növendékeként vég­védelmi Hivatal Fotótárába került részéről tájékozta­tott, hálás vagyok nekik. Az Iparművészeti Múzeum munkatársainak szóbeli közlései, emlékei inspiráltak Kaesz Gyula jelentőségének és hatásának felis­merésében. Köszönöm Dr. Szabolcsi Hedvig, Kiss Éva, s nem utolsó sorban Zlinszkyné Dr. Stemegg Mária figyelmét és segítségét. 132

Next

/
Oldalképek
Tartalom