Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 25. (Budapest, 2007)
Ildikó PANDÚR: The Role of Gyula Jungfer in Hungary's National Exhibition of 1885
JUNGFER GYULA SZEREPLÉSE AZ 1885. ÉVI ORSZÁGOS KIÁLLÍTÁSON ÖSSZEGZÉS Többéves előkészület után, 1885-ben nyílt meg a Városliget területén a minden korábbi magyarországi bemutatónál nagyobb szabású országos általános kiállítás. A mintegy fél éven át nyitva tartó tárlatot felépítése, mérete, közel azonos helyszíne, néhány közös épülete miatt is méltán tartják az 1896. évi ezredéves kiállítás főpróbájának. Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvében Horváth Vera korábban foglalkozott már e kiállítás iparművészeti vonatkozásaival. Ezúttal ennek egy részterülete, egy neves budapesti műlakatos szereplése jelen vizsgálatunk tárgya. Jungfer Gyulának (1841-1908), a történetét a 18. századig visszavezető lakatosdinasztia legismertebb tagjának munkássága szempontjából is jelentős esemény volt ez a tárlat. 1866-ban megnyitott önálló műhelye - a neves Jungfer-kutató, Pereházy Károly periodizációja szerint - a kezdetek és a fel- emelkedés éveit követően ekkor ért a csúcsra, ez virágkorának kezdete. Az üzem történetének szempontjából ezért különleges fontossággal bír kiállítási szereplésének vizsgálata, megkísérelt rekonstruálása. Ehhez nyújt segítséget Klösz Györgynek az Ipar- művészeti Múzeum Adattárában 2007-ben előkerült és azonosított egykorú fotója, mely a kiállítás legnagyobb épületében, a később a Millenniumi Kiállításon is hasonló funkciót betöltő Iparcsarnokban felállított Jungfer-pavilont ábrázolja. A rácsos pavilonépítmény - a kiállítás előkészítéséhez szükséges információkat tartalmazó, 1883-ban megjelent útmutató javaslatát megfogadva - külön erre az alkalomra készült. Ugyanez az útmutató foglalta össze, milyen kötelező előírásokat és határidőket kellett betartania a kiállítóknak. Segítséget nyújt tehát a bemutatott darabok korának és az alkalmazott technikáknak pontosabb meghatározásához. A kiállított alkotások a kovácsoltvas művesség számos műfaját reprezentálják. Kapubetét-rácsok, felülvilágítók, rácsos kapuzatok, ablak- és lépcsőkorlátok képviselik az épületplasztikai munkákat, köztük felismerhető az egykori Wahrmann-palota, illetve a Lipótvárosi Szent István Bazilika keleti kápolnájának és sekrestyéjének kapuzata. Függőlámpák, asztalkák, mosdóállványok, kandalló-kosarak, tűzszerszámok, gyertyatartók, vasalás- és veret-kollekció reprezentálják az iparművészeti munkák széles skáláját. A képen látható munkák közül jó néhány mintalapokon is szerepelt, illetve máig fennmaradt - a család leszármazottainál illetve közgyűjteményben található - műtárgyakhoz köthető. Két egyedi üzemtörténeti emlék is feltűnik a Jungfer-pavilon berendezési tárgyai között. Az egyik - egy kovácsoltvaskeretű cégér - az 1949. évi államosítást követően, a másik, egy ritka technikával készült (rézből domborított), középkori műkovácsot ábrázoló figura 2006-ban került az Iparművészeti Múzeumba. Utóbbi, mely a kiállítást követően a Berzsenyi utcai Jungfer-üzem épületének oromfalára került, a pavilon közepén kapott helyet. Fessler Leó mintázta, akivel több épületen (pl. Bakáts téri templom, Operaház) is együtt dolgozott Jungfer Gyula. 102
