Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 22. (Budapest, 2003)

András SZILÁGYI: Deux médailles commémoratives des années vingt du 19eme siecle. Remarques sur les compositions exécutées par Jean-Jacques Barre d'apres les esquisses de Louis Lafitte

vations et des recherches qui ont été faites en Egypte pendant l'expédition de l'armée française - első kötetének előszava tudósít, melynek szerzője nem azonos a könyv írójával. Az utóbbi - Charles Louis Panckoucke (1780— 1844) - a korszak tudományosságának szigorú kritériumait tartja szem előtt, az előbbi - Jean Jacques Champollion-Figeac (1778-1867), aki a híres tudósnak, az egyiptomi képírás megfejtőjének, Jean François Champollionnak testvérbátyja - a politikai publicisztika módszerét követi. Nem ejt szót az egyiptomi hadjárat stratégiai céljairól, s irányítójáról, Bonaparte tábornokról sem - jó okkal, minthogy az ő nevének említése az idő tájt, a Bourbon restauráció tizedik évében (már és még) nem volt «idoszeru». Lelkesülten magasztalja viszont a végkimenetelében ugyan kevésbé sikeres, ám kétségkívül egyedülálló hadi vállalkozást, a gall fegyverek dicsőségét, azaz magát a francia hadsereget, mely történelmi küldetést teljesített: «feltámasztotta» Egyiptomot, minthogy megismertette a világgal egy sokezer éves birodalom ősi kultúráját. Valószínű, hogy a csakugyan korszakos jelentőségű esemény effajta értelmezése helyeslő, egyetértő fogadtatásra talált a patrióta érzelmű francia polgárok körében. Ám nem csak náluk. Champollion-Figeac emelkedett, lelkesült szavai a frankofón érzületű külföldi arisztokraták egyikét-másikát ugyancsak «megérintették». Azokat nevezetesen, akik a Description de l'Egypte című mű új kiadásának (pontosabban a további köteteknek) az előfizetői voltak, s akiknek a támogatását a kiadó a Médaille Égyptienne egy-egy - személyre szóló - példányával ellentételezte. E külföldi szimpatizánsok között volt a korszak tekintélyes magyar arisztokratáinak egyike, Grassalkovich III. Antal herceg (1771-1841) is, akinek a neve az emlékérem magyarországi példányán olvasható. Az érem az ő hagyatékaként jutott a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe, 1841 után.