Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 22. (Budapest, 2003)

Márta JÁRÓ: On the History of a 17th Century Noblemans' Dolman and Mantle, based on the Manufacturing Techniques of the Ornamental Metal Threads. Or de Milan, Or de Lyon and Silver of Clay Ornamentations on a ceremonial Costume from the Esterházy Treasury

Napóleon számára evőeszközök és egyéb tárgyak készültek. Mivel csak a 19. század végén sikerült szennyeződésmentes, tiszta alumíniumot előállítani, feltételezhető, hogy a szóban forgó fonal készítéséhez használt, rezet és cinket tartalmazó alumínium fólia korábbi, a 19. század vége fele, esetleg a 20. század elején készült, így a javítás is talán ebben az időszakban történhetett, vagy egy későbbi időpontban, régi fonallal. Következtetések A dolmány és köpeny fémfonalainak természettudományos vizsgálata alapján a legtöbb esetben rekonstruálni lehetett az illető fonal készítés-technikáját. Ennek alapján megállapítható, hogy míg a két darab alapszövetének és a köpenyt díszítő paszomántoknak a fémfonalai nemes anyagokból, ezüstből és aranyozott ezüstből, addig a dolmány átalakításakor használt csipkék „alábbvaló matériából", ezüstözött réz-, illetve sárgaréz fonalból készültek. Egy későbbi javításhoz pedig a csak a 19. század utolsó harmadában előforduló alumíniumötvözetből készült, akkoriban valószínűleg igen drágának számító fonalat használtak. A ruhaegyüttes alapszövete szövéstechnikája, mintája alapján 17. századi, itáliai eredetű lampasz, amelyet duplán fogott ezüstdróttal lanszíroztak és egyik oldalán aranyozott ezüstszalag felhasználásával készült fonallal brosíroztak. A 17. századi, európai textíliákon az utóbbi fémfonal-fajta - az eddigi vizsgálatok alapján - meglehetősen ritka. A vizsgálati eredményeket összevetve az írott források ide vonatkozó adataival feltételezhető, hogy a fonal Milánóban készült. A szövéshez tehát a 17. század első felében-közepén igen nagy hírnévnek örvendő, jó minőségűnek tartott „Or de Milan"-t, használhatták, és talán nem állunk messze a valóságtól, ha feltételezzük, hogy maguk a pompás szövetek is az észak-itáliai város manufaktúráinak egyikében készültek. A dolmányra varrt, „leoni arany", illetve hamis ezüst fonalakból, vert csipkék ismeretesek voltak a 16. század végétől, de - vizsgálati adataink és a szakirodalom szerint - nem díszítettek velük főúri viseleti darabokat. A vert réz-csipkéket a kevésbé tehetősek vásárolták, illetve az álarcosbálok, színházi előadások alkalmával a kosztümök díszítéséhez használták. A barokk színház rengeteg csillogást, nagyszámú, napról napra más, pompás kosztümöt „igényelt". A drága arany- és ezüstcsipke helyett tehát kézenfekvő volt az olcsóbb anyagokból készült, de hasonló hatást keltő díszítmények felhasználása. A főúri udvarokban a 17-18. században igen sok színielőadásra, operabemutatóra került sor, nagyon sok színészt foglalkoztattak, sőt sokszor maguk a főurak, uralkodók is részt vettek a produkciókban. A „hamis csipkék" alkalmazása a dolmány átalakításánál talán arra utal, hogy nem „hivatalos" királyi vagy főúri viseletként, hanem jelmezként szolgált tovább a kibővített ruhadarab. Az átalakítás minden bizonnyal 1725 előtt történhetett. A dolmányon lévő folt eltakarásánál alkalmazott, „agyagezüstből", alumíniumból készült fonal a 19. század utolsó harmadának drága fonalai közé tartozhatott. Az 1872-es vagy 189l-es kiállítás alkalmával a több mint 200 éves ruhadarab javításra szorult, kiállíthatóvá kellett tenni. Esetleg ekkor került rá a javító fonal. Az is elképzelhető azonban, hogy egy sokkal későbbi javításhoz használták az akkor már réginek számító, de még mindig fényes, ezüstszínű, nem korrodálódott alumíniumfonalat. Nem tekintettük feladatunknak a ruhaegyüttes történészek, művészettörténészek, illetve a textíliák technikai elemzését végző kutatók, restaurátorok által eldönthető kérdések megválaszolását. Célunk annyi volt csupán, hogy természettudományos módszerekkel vizsgálva e textíliák fémfonalait, hozzájáruljunk a köpeny és dolmány történetének feltárásához. A jövő feladata, hogy egészében vagy részleteiben igazolja vagy cáfolja a ruhaegyüttes itt vázolt történetét.