Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 22. (Budapest, 2003)

Márta JÁRÓ: On the History of a 17th Century Noblemans' Dolman and Mantle, based on the Manufacturing Techniques of the Ornamental Metal Threads. Or de Milan, Or de Lyon and Silver of Clay Ornamentations on a ceremonial Costume from the Esterházy Treasury

ADALÉKOK EGY 17. SZÁZADI, FŐÚRI DOLMÁNY ÉS KÖPENY TÖRTÉNETÉHEZ - A DÍSZÍTŐ FÉMFONALAK KÉSZÍTÉS-TECHNIKÁJA ALAPJÁN A milánói arany, a leoni arany és az agyagezüst, mint az Esterházy gyűjtemény egy viselet-együttesének díszítményei „Leopoldus Császár a Midőn Magyarország Királysághára föl koronáztatott, akkorbéli virágos vont arany Sárga Tafotaval béllet Köntös Dolmánnyal együtt" - ez áll a fraknói Esterházy-kincstár 1725-es inventáriumában arról a ruha-együttesről, amelyet napjainkban az Iparművészeti Múzeum Textilgyűjteményében őriznek. III. Ferdinánd magyar király és német római császár - a trónörökös korai halálát követően -, másodszülött fiát, az akkor 15 éves Lipót főherceget 1655 júniusában, Pozsonyban magyar királlyá koronáztatta. A 17. század második felétől rendszeresen vezetett Zeremonialprotokolie, a bécsi udvar főbb eseményeiről készült beszámolók gyűjteményének vonatkozó aktája (pontosabban annak korabeli másolata) az ifjú herceg magyar királlyá koronázásakor viselt ruházatát a következőképp írja le: „Darauf geuolgt Ihr Königliche Mayestät einen Tholman oder ungarischen rockh anhabent, von reichen weißen goldtstuckh, mit güldenen undt sielbem schnüren, darüber ein mantl von nedther (egy másik másolatban „neckher") farben samet, mit großen gulden undt sielbem spützn, verbrämbt, mit den goldstuckh gefüttert, von welchen der tholman gewesen, die schlingen undt knöpf wahren von perlen undt diamanten..." Az öltözék már idézett, 1725-ös leírása talán csak abban egyezik az 1655-ben készülttel, hogy az egyik ruhadarab egy magyar szabású dolmány, amelyet „vont arany"-ból, arannyal átszőtt anyagból, azaz „Goldtuch"-ból varrtak. Az 1725-ös fraknói leltárban, illetve a 19. század második és a huszadik század első felében készült leírásokban szereplő és a napjainkban az Iparművészeti Múzeumban őrzött köpeny és dolmány bizonyosan ugyanaz. Korábbi történetéről azonban csak feltételezéseink lehetnek. A hagyomány I. Lipót koronázási öltözékének tartja a két darabot. De vajon viselhette-e a viszonylag hosszú, nagyméretű dolmányt - a korabeli leírásban szereplő bársonykabát alatt a szinte gyermek, többek által alacsony növésűnek leírt Lipót főherceg magyar királlyá koronázásakor, 1655-ben? Vagyis azonos lehete a leírásban említett dolmány és a szóban forgó ruhaegyüttes dolmánya? Ha igen, mikor kerülhetett egy esetleg hozzá készült (?) kabáttal együtt az Esterházy-kincstárba? Szabása alapján besorolható-e az együttes a 17. század közepe táján készült, „magyar" ruhadarabok közé? Nem azonos-e inkább a kabát és a dolmány az 1693-as fraknói leltárban ugyanazon tételszám alatt szereplő két, őfelsége által ifjúkorában használt ruhadarabbal? Ebben az esetben azonban őfelsége - Sua Serenitas nagy valószínűséggel nem az akkor uralkodó I. Lipót német-római császár, magyar király, hanem a leltározást elrendelő főúr, Esterházy Pál nádor, birodalmi herceg. Mikor és miért bővítették a dolmányt és fedték el a betoldást fémfonalas csipkékkel? Mikor került a dolmányra egy furcsa fémfonallal „álcázott" foltozás? Megannyi érdekes kérdés a sok közül, amelyeket elsősorban művészettörténészek, textilrestaurátorok válaszolhatnak meg, tanulmányozva az egykorú forrásanyagot, elemezve a különböző textíliák szövéstechnikáját, azonosítva a bélések, illetve a foltozások anyagát, meghatározva a szabás mikéntjét. A magunk részéről egy más szemszögből, az öltözéken található fémfonalak természettudományos vizsgálata által kapott információkra támaszkodva próbáljuk megközelíteni a problémát. A dolmány és köpeny díszítéshezjavításához ugyanis különböző készítéstechnikájú, azaz egymástól morfológiájában és/ vagy anyagában eltérő arany- és ezüstszínű