Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 21. (Budapest, 2002)

Monika BINCSIK: The Trade in Japanese Art during the Meiji Period with Special Reference to Lacquer, as Mirrored in the Collections at the Ferenc Hopp Museum of Eastern Asiatic Arts, Budapest

nem minden esetben voltak elégedettek a valóságban látottakkal. A Japánt reprezentáló vizuális közhelyek, mint például a Fuji-yama, virágzó cseresznyefák, kimonós „gésák" jól jellemzik az általános képzeteket. A Japánba látogató turisták által írott útibeszámolók általában a Yokohamába történő megérkezés leírása után beszámolnak a kamakurai óriás Buddha-szobornál (Daibutsu) tett kirándulásról, a japánok meztelenségéről, a nikkói templomokról, majd a fantasztikus japán curiokról. Ez utóbbiakban vagy a Honmachin (Main street) kapható tárgyak magasztalása áll a középpontban, vagy pedig az afeletti keserűség, hogy Japánt teljesen kifosztják műkincseiből, és nem marad semmi, ami régi és eredeti. A „régi Japánt" megtalálni vágyó utazók számára a régi műkincsek talán kézzelfoghatóbbá tehették amit kerestek, mintegy tárgyi bizonyítékul is szolgálva a régi kultúra létezéséről. A korabeli beszámolók szerint Yokohama valóban a régiségkereskedők paradicsoma volt. Az útikönyvek, korabeli hirdetések és számlák tanúsága szerint a következő műkereskedések, régiségboltok különösen nagy népszerűségnek örvendhettek. A Honmachi út (Main Street) 78-as szám alatt volt található a „The Boston" műkereskedés. Az 1914-ben kelt számla tanúsága szerint az üzlet tulajdonosa A. Sohr volt, az üzlet profiljaként pedig „Dealer in Art Curios, Antiques, Silks and Silver Ware, Jade, Pearls and Preciuos Stones, Wholesale and Retail" szerepel. A turisták által igen látogatott üzletnek számított a textilekkel, selymekkel kereskedő Takashimaya áruház is (Honmachi út 81). A Mizumachi (Water street) úton két igen népszerű régiségkereskedés is volt szinte egymás szomszédságában. Az 37. szám alatti üzlet a Kuhn and (&) Komor műkereskedés (K & K), mellette pedig az Arthur & Bond a 38. szám alatt, a Grand Hotellel szemben. A magyar származású M. Kuhn 1869-ben alapította meg cégét, a Kuhn & Co.-t Yokohamában. A magyar Komor Szigfrid később, 1895-ben csatlakozott hozzá, együtt nyitották meg a Mizumachi 37. szám alatti K & K műkereskedést. A régi Kuhn & Co. 1905-ig, a Kuhn & Komor régiségkereskedés pedig 1923ig működött Yokohamában. A Motomachi úton volt található a Tomono régiségkereskedés ésAriizumi üzlete, a Honchö 20. szám alatt pedig a Samurai shökai (Kurio King) üzlet. Lakktárgy-műkereskedelem Yokohamában Az egyik legnépszerűbb és legkeresettebb műtárgytípus a lakktárgyaké volt. Vajon hogyan láthatták a külföldiek az akkoriban igen sok problémával küszködő japán lakkművészetet? A Tokugawa sógunátus rendszerének megszűnése után a földesurak (daimyök) alkalmazásában álló lakkművészek elvesztették patrónusaikat és megrendeléseiket. A feudális földbirtok rendszerének megszűnése, a kardviselés tilalma, az arany felhasználására vonatkozó korlátozó rendelkezések és a politikai feszültségek, nehéz gazdasági helyzet, új kereskedelmi törvények következtében fokozatosan elvesztették munkájukat, eladósodtak, különösen a maki-e mesterek. Egyre kevesebb menynyiségben állt rendelkezésre a lakk nyersanyag is. A közlekedés fokozatos fejlődése azonban segítette a nyersanyagok kereskedelmét, a kész termékek árusítását, az információcserét. A külföldiek számára megnyitott kikötőkben fellendülő lakktárgyexport, összefüggésben a világkiállításokra és a belföldi ipari kiállításokra készülő tárgyakkal, szerepet játszott a belső piac felélénkítésében is.Sajnos azonban a nagy mennyiségű, a külföldiek ízlésének megfelelni szándékozó megrendelések a minőség romlását is eredményezték. Korábban soha nem látott formájú és funkciójú tárgyak is készülnek, a motívumokban pedig megjelennek azok a „különleges, Japánra jellemző" díszítmények, melyek a külföldiek Japánról alkotott benyomásaihoz igazodnak. Az 1878-as párizsi világkiállításon már megjelennek azonban a kiváló minőségű, de nyugatias ízlést tükröző darabok is. Az 1890-es évekre Osaka az importált lakk nyersanyag kereskedelmi központjává válik, s az 1880-as évektől kiépülő lakkműves szövetségek is fokozatosan megerősítik pozícióikat, egyik fontos feladatuknak tekintik a külföldi