Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 21. (Budapest, 2002)
Monika BINCSIK: The Trade in Japanese Art during the Meiji Period with Special Reference to Lacquer, as Mirrored in the Collections at the Ferenc Hopp Museum of Eastern Asiatic Arts, Budapest
A MEIJI-KORI MŰKERESKEDELEMRŐL, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A LAKKERESKEDELEMRE A HOPP FERENC KELET-ÁZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉNEK TÜKRÉBEN ÖSSZEGZÉS A budapesti Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum japán gyűjteményének magját az a közel 4.000 tárgy alkotja, mely Hopp Ferenc (1833-1919) magántulajdonát képezte, míg 1919-ben írott végrendeletében gyűjteményét és villáját a magyar államra nem hagyta kelet-ázsiai művészeti múzeum megalapítása céljából. Kezdetben inkább ajándéktárgyakat, emlékeket vásárolt, gyűjteményében megtalálhatók voltak néprajzi jellegű tárgyak is. Később azonban egyre tudatosabban gyarapította gyűjteményét, vásárolt japán műtárgyakat Európában is a világkiállítások alkalmával illetve bécsi műkereskedőknél. A lakktárgyak iránt különleges figyelmet tanúsított, kedvére valók voltak a finom kidolgozású inrök és apró dobozok, illatszertartók, különös tekintettel a maki-e-vél díszített tárgyakra. A Hopp Ferenc által vásárolt, főként a 19. századból származó lakktárgyak szinte mind igényesen elkészített darabok. A világkörüli utazásai alkalmával Japánban, Yokohamában vásárolt tárgyak egy részéről a múzeum adattárában fennmaradtak a régiségkereskedések (Kuhn és Komor (1903, 1904, 1914), Samurai Shökai (1914), The Boston (1914), Azuma (1914), Takahashi (1903), Ichiban (1903)) számlái. A számlák segítségével lehetővé vált az egyes műkereskedések azonosításán túl néhány lakktárgy provenienciájának pontosabb meghatározása is. A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum közel 1.000 darabot számláló lakkgyűjteménye, mely a japán lakkművesség csaknem minden területéről tartalmaz műtárgyat, számos gyűjtő ízlését tükrözi. A gyűjteményben megtalálhatóak a Xántus János (1825-1894) 1869-70-es expedíciója során, Japánban vásárolt lakktárgyak, Szemere Attila (1859-1905) fésű és hajtű gyűjteménye, továbbá a Gróf Vay Péter (1864-1948) címzetes püspök által 1907ben, állami megbízásból, Japánban vásárolt műtárgyak is. Globe-trotterek Yokohamában A 19. század második felében az utazás feltételeinek rohamos fejlődése, mint például a Szuezi-csatorna megnyitása (1869), a Csendes Óceánt átszelő gőzhajójáratok menetrendszerűvé válása (1867) és nem utolsó sorban az Amerikai Egyesült Államok vasúthálózatának kiépülése gyorsabbá és kényelmesebbé tette a hosszú távolságokat átszelő utazásokat. A föld körüli utazás az 1870-es évekre viszonylag széles társadalmi réteg számára vált elérhetővé, a „Grand tour" már nem csupán az arisztokroták kiváltsága volt. Az 1851-ben, Londonban induló világkiállítás-sorozat a 19. század második felének enciklopédikus tudásvágyát volt hivatott kielégíteni. A kiállítások élményeinek hatására igen sokan keltek útra, hogy személyes tapasztalatokat szerezzenek a külföldi kultúrákból, természeti szépségekből. A 19. század historikus világképének fontos részévé vált az Európán és az Egyesült Államokon kívüli területek történelmének, kultúrájának megismerése, feldolgozása, az egyetemes kultúrtörténetbe illesztése. Az ekkoriban meghatározó „divattá" váló japonizmus is nagymértékben hozzájárult a Japánba irányuló utazási kedv felkeltéséhez. Nem feledkezhetünk meg a gazdasági érdekekről sem. A 19. század második felére a nyu-
