Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 20. (Budapest, 2001)

Mária FERENCZY: On the history of the Netsuke collection of the Ferenc Hopp Museum - on the Occasion of the Publication of its Catalogue

A HOPP FERENC MÚZEUM NECUKE-GYUJTEMENYENEK TÖRTENETÉHEZ -A gyűjtemény katalógusának megjelenése alkalmából ÖSSZEGZÉS Ezen folyóiratszámmal egyidejűleg megjelenik angol nyelven a Hopp Ferenc Múzeum első gyűjteményi katalógusa: Netsuke. Japanese Miniature Carvings. Collections of the Ferenc Hopp Museum of Eastern Asiatic Arts, Volume I., Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, Budapest, 2001. Ez a gyűjteményi katalógus Cseh Éva munkája, a történeti anyag összeállításában részt vett Ferenczy Mária. A kötet 790 fényképet (541 műtárgy képét és 242 jelzetfotót) tartalmaz, ebből 150 színes. A fotókat Sulyok Miklós készítette. A művet glosszárium, válogatott bibliográfia, valamint tárgy- és névmutató egészíti ki. A kutatást az OTKA (témaszám: T 025 755), a könyv megjelenését pedig a Mitsubishi Corporation Budapest Office támogatta. Ezen tanulmány a kötet gyűjteménytörténeti fejezetének bővített változata, a kötetből válogatott illusztrációkkal; a képaláírások, az angol szöveg első három bekezdése, valamint a következő bekezdés Cseh Éva írásán alapulnak. Mivel a hagyományos japán ruhán nem volt zseb, a japánok zsinórra fűzték és textil övükre függesztették azokat az apró tárgyakat, amelyeket magukkal akartak hordani. A necuke a zsinór másik végére erősített apróság, amely megakadályozta tárgyak kicsúszását az övből. A lehetőleg gömbölyded, funkcionális darab díszítésével a necuke fokozatosan műalkotássá, készítése pedig külön iparművészeti ággá vált. Virágkora a 18. század második felétől a 19. század második feléig tartott. Funkciója megszűnt, amikor a japánok - 1868-tól kezdve - levetették hagyományos díszruhájukat, a necukék azonban elnyerték a külföldiek csodálatát és gyűjtés tárgyává lettek. Témáik rendkívül változatosak - megjelenik rajtuk az egész hagyományos japán világ -, anyaghasználatuk, technikai megoldásaik páratlanul finomak. Ennek ellenére művészettörténeti értékelésük csak az utóbbi évtizedekben került előtérbe, mostanában azonban már egymás után jelennek meg a nagy gyűjtemények katalógusai. A Hopp Múzeum gyűjteményi katalógusai közül elsőnek a mintegy 550 darabos necukegyűjtemény katalógusát sikerült közreadnunk. E gyűjtemény kialakulása hosszú folyamat eredménye, része van benne a hazai közgyűjtemények fejlődésének, a polgári műgyűjtés létrejöttének a 19. század második felétől és a művészettörténeti stúdiumok fejlődésének. A legfontosabb mozzanatok a következők: 1.1. A távol-keleti kultúrákkal általában nyugat-európai közvetítéssel ismerkedett meg Magyarország. Arisztokrata utazóink közül a Távol-Kelet művészete is érdekelte gróf Zichy Ágostot, aki 1876-os japáni tanulmányútja után írta Tanulmány a japáni művészetről című művét. 1.2. Gróf Vay Péter 1908-ban megjelentette A Kelet művészete és műízlése című könyvét. 2.1. Xántus János 1869-70-es kelet-ázsiai expedíciójának „népismei" gyűjteményében (és annak 1871 -es pesti kiállításán) a gazdag japán anyagban szerepelt necuke is. 2.2. A Xántus-gyűjteményt 1872-ben megosztották két új intézmény, az MNM Néprajzi Tára és az Iparművészeti Múzeum között. Utóbbinak keleti anyaga több forrásból is gyarapodott; 1885-ös első állandó kiállításán is szerepeltek necukék. 2.3. A Szépművészeti Múzeum számára állami pénzből jelentős japán gyűjteményt vásárolt gróf Vay Péter címzetes püspök, pápai protonotárius 1907-ben a helyszínen (a mintegy 1800 darabos gyűjteménynek egyhamiadát állították ki 1908-ban; az iparművészeti tárgyak között voltak necukék is). 3. A polgári műgyűjtésben évtizedek múltával kialakultak a specializált gyűjtemények; a magángyűjtők nagy kiállításán 1907-ben az