Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 18. (Budapest, 1999)
Emese PÁSZTOR: Száz év múltán - ismét a "majc-kérdéshez"
kákra vonatkozó csoportját, mely végül is kulcsát adta "mq/c-hipotézisünknek". Találtunk ugyanis néhány adatot "merő ezüst mayczal vert" hüvelyű szablyákra, ill. kardra , valamint "tiszta ezüsttel borított majcos nyelű baltára", "maisz módjára csinált ezüst nyelű botokra [buzogányokra]" 52 és "mais módjára csinált" fékre való láncra 53 a 16. század végi és 17. század eleji inventáriumokban. Ezt követően a korabeli szablya- és kardhüvelyek, valamint a markolatok borításai közt olyan stuktúrájú típust kellett keresnünk, amely az általunk feltételezett burkolással vagy fonatolással készült fonalasmunkára emlékeztet. így jutottunk ahhoz az ezüstdrótmunkákkal borított fegyvercsoporthoz, mely alapján visszakövetkeztethettünk a szalagos majcok típusára is. A drezdai Rüstkammer gyűjteménye őriz egy - a forrásadatok korából való - 1600 körül, Bécsben készült és Nikolaus Groß munkájaként ismert pallosés szablyahüvelyt, melyeknek teljes felületét - egykorú szóhasználattal "merőn"- ezüstdrótfonat borítja, rajta türkizekkel díszített boglárokkal (6. kép) 54 , amilyen gróf Thurzó György aranyozott zománcos boglárokkal díszített "ma/sbúl csinált hüvelyű" szablyája is lehetett egykor. Az ugyancsak Thurzónál szereplő "maisz módjára csinált ezüst" markolatra találtunk példát a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvergyűjteményében lévő, 16. század végén készült pallos markolatán (7. kép). 55 Mindkét példán a drótfonatolás struktúrája látszatra a bogláros övek skófiumos szalagjaival azonos, tehát olyan, mint a majc, azaz "majc módjára csináltak." Sommázva a majc jelentésével foglalkozó, az egykorú források és a fennmaradt műtárgyak összehasonlításán alapuló hipotézisünket: a majcQdX kapcsolatos véleményünk akkor nyerne teljes bizonyosságot, ha egy olyan forrásadatra lelnénk, amely kétséget kizáró módon a gyűjteményeinkben fennmaradt majcos tárgyak egyikére vonatkozik, azzal egyértelműen és bizonyítottan azonosítható. Sajnálatosan, a körülmények ilyen szerencsés egybeesésére még várnunk kell, de bízunk benne, hogy nem újabb száz évet.
