Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 18. (Budapest, 1999)
Emese PÁSZTOR: Száz év múltán - ismét a "majc-kérdéshez"
skófiumos övnek csak egy része volt czifrázva arany, ezüst boglárokkal és skófiumos gombokkal." 20 Jól példázza a Nagy által leírt majcra csinált, boglárokkal ékesített, csattal záródó pártaövet Károlyi Gáspár hagyatékának, 1597-ből való következő tétele: "1 párta ő[öv] aranyas, gyöngyös, kövekkel rakott, ezüst a maicza, láncz is vagyon rajta és gomb az lánczon, nyom mind egyetömben 3 girát 43 nehezéket." 27 A majcos pártaövek divatja még a 17. század végén is tartott. Gróf Serédy András és neje, báró Orlay Borbála Oroszlánkő várában levő, Thököly által 1683-ban - labanc vagyonként - lefoglalt javainak leltárában a következő idevágó, személyes jellegű megjegyzéssel találkozunk: "Egy aranyfonállal vert szíp, gazdag majczczal Plumerán-szinő selem-öv, az kiért száz forintot adtain volt, alig volt háromszor vagy négyszer az Aszszony ódaián." 22 A női és férfi majcos pártaöveken kívül a férfiövek más típusainál is találunk példát a "selymes, aranyos majc" említésére. Míg a pártaövek esetében adataink a 15. századtól a 17. század első feléig fordulnak elő leggyakrabban, addig a férfiak viseletében a dolmány elmaradhatatlan tartozékának, a selyem- zsinór- és heveder öveknek említése a 17. század második felében, ill. a 18. század elején gyakoribb. A férfiövek viseletéről Kőváry László a következőket írja: "A dolmányt csipöjöken övvel szoriták, mi szőr vagy selyemből készült; ...Ünnepélyes alkalmaknál a selyem sinórkákat ezüst és arany foglalá össze, valamint elől függő két bojtja is abból volt. Ez a keleties shawlövedzés átalakítása lesz. 23 Apor Péter 1736ban így emlékezik vissza eleinek divatjára: "az heveder-övnek híre sem volt, hanem szép selyemövet viseltének, némelyeknek az végin majc volt, ezüst-, aranyos csattal, pikkelyekkel, az végin meg ezüst." 4 Az Apor által leírt övtípusra ismerünk Bónis Ferenc 1661-ben összeírt javai közt: "Vagyon egy tengerszin bécsi gusér selyemből vert nagy sinór övem, scofium gombok rajta, maicza is scofium arannnyal szőtt zománczos csattja szíjvége"" és Bánfy Dénes Kolozsvárott 1675-ben összeírt ingói közt: "Egy ezüst fonallal elegy-elegy testszín selyemmel szőtt sinor övet majez nélkül, fejér szkofiummal gombozva." 26 Volt majc része a 18. században divatos hevederöveknek is, ahogy azt a herceg Esterházy család fraknói kincstárának 1725. évi inventáriumában olvashatjuk: "...Gyémánt kövekkel ki rákot ugyan kesztyűben bé takart, heveder övre való Aranyos két darab Maicz." 27 A 17. századi inventáriumokban előforduló majcos tárgytípusok második csoportjába a kard-, karabély- és lódingkötők sorolhatók. A majc jelentésének meghatározására tett további kísérletek is elsősorban a szíj egy fajtájára vonatkoznak. Kemény János erdélyi fejedelem (uralkodása: 16611662) kincstárának közlésekor (1881) P. Szathmáry Károly szómagyarázatában a "maiezos" szó feloldására "bőrrel szegett vagy kivarrott" jelentést ad, majd hozzáteszi - utalva a vitára -, hogy jelentése "nem zománcos." 2 * Nagy László Magyar Fegyverek 1630-1662 című, 1911-ben megjelent munkájában a majcot - ahogyan Szathmáry is - "bőrrel szegett és kivarrott szerszám"nak tartja és Deákhoz hasonlóan részben a szíjgyártók, részben a paszomántkészítők munkájához sorolja. 29 A kardkötők viseletének módjáról Apor a következőket írja: "Ritka volt akkor [1617. sz.] az ezüst-aranyos kard, senki nem is viselte más, hanem az embereknek az igen nagyja, és azok is rendszerint az igen közönséges kardot viselték. ... az kardot penig nem az nyakokban vetették, hanem az derekokhoz kötötték. Az kardszíj volt vagy bagariából vagy selyem-majcból; kinek tiszta ezüst, kinek ezüst-aranyas csatja, az boglári s végin való csat is ezüst volt, kinek penig csak réz- vagy acélcsatja volt." 30 Kőváry a fenti idézet ismeretében így fogalmaz: "[A magyar nemesek a] kardot rendesen derekukra köték, vagy mi ritkább, aranylánczon a nyakból ereszték le. A
