Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)

LÁSZLÓ Emőke: Skófiummal hímzett nyeregtakarók és pisztolytok a 17. századból

ki, a cafrag egész felületét behálózó inda és virágdísz ezüstdróttal kontúrozott, vászonnal alátöltött és posztóval alátámasztott fémfonalas domborúhímzés igazgyönggyel és drágakövekkel. Az oldalak mentén egykor tizenkilenc (ma három hiányzik) aranyozott ezüst rozetta volt, (2. kép) közepükben rubinnal, a virágmotívumokon pedig elszórtan, ezüst foglalatban negyven türkiz (ebből ma húsz darab hiányzik). A ló farára kerülő díszített rész három oldalát két egymásra helyezett paszománt szegélyezi, mindkettő szalagszövéssel készült, az alsó fémfonalas szalag, a felső fém- és selyemfonalas rojtos szalag. AII. világháború alatt erősen megsérült nyeregtakaró külső bélése aranysárgás selyemdamaszt (3. kép), ezen belül pedig egykor ma már csak nyomokban fellelhető - sárga posztó bélés volt.

23 A posztóval töltött damasztbélés meghosszabbított, visszahajtott része került a nyereg alá, s ezen volt a farmatring becsatolására szolgáló nyílás is. A hímzésminta változatai gyakran láthatók a 17. század második feléből származó magyar vászonhímzéseken. A középső virágszárból, melyen egymás fölött különféle virágok - tulipán, gránátalma, stilizált rózsa - ülnek, virágszárak ágaznak ki, s a kacskaringós indák egy-egy stilizált virágfejben végződnek. Ez a hímzés egész felületét betöltő szimmetrikus virágbokor ebben az időszakban különösen a felvidéki hímzésekre jellemző. Selyem- és aranyfonalas változata az Iparművészeti Múzeum lepedőszélein

24 is megtalálható (4. kép), de a kor fehérhímzésein is gyakori. A nyeregtakarók közül egy 17. századi orosz nyeregtakaróval fedezhető fel hasonlóság, de ez elsősorban csak a felületkitöltés rendszerében nyilvánul meg (5. kép).

25 A cafrag bélése 1625-40 közötti olasz selyemdamaszt, melyen leveles volutákból alkotott „spiccovális" hálóban palmettába foglalt tulipán és szegfűvirágok váltakoznak.

26 A cafrag biztosan azonosítható módon csak az 1725-ös Esterházy inventáriumban ill. ennek német nyelvű változatában fordul elő először: „Egy Lora való tiszta Arany s Ezüst Skofiommal varrott, Turkisekkel, rubintokkal, tiszta arany bogiarakkal ékesített igen Szép czafrangh"

27 A nyeregtakaró ez időpontnál azonban mindenképen korábbi, a 17. század második felében készülhetett a királyi Magyarország keleti részén vagy Erdélyben. A 17. századi lófelszerelések tartozéka a nyeregkápára akasztott tokból, a lovas jobb vagy balkezével egyaránt könnyen előrántható pisztoly is. A pisztolyokat tartó tok bőrből készült, az egyszerűbb, mindennapi használatra szánt darabjai díszítetlenek, olykor egyszínű bársonnyal borítottak. A dísz-lófelszereléshez tartozó pisztolytok párokat a nyereghez, nyeregtakaróhoz hasonlóan fémfonalakkal hímezték, gyakran igazgyöngyökkel, ékkövekkel „ teremtettézték". A hímzést bőrrel bélelték, merevítették, s a pajzs vagy téglalapformájú díszt a pisztolytok előlapjának felső, nyitott pereméhez erősítették, úgy, hogy az felső felét takarta. Ez a hímzett fedőlap, a fennmaradt darabok tanúsága szerint, egy vagy két részből állhatott, s díszítő szerepe mellett egyúttal a tölténytáska elrejtését is szolgálta. A fraknói kincstár az 1858-as leltározás szerint több pár pisztolytokot őrzött meg. Közülük négy pár egyszerűbb, bársonnyal bevont, két pár arany- és ezüstfonallal hímzett, ez utóbbiakból maradt fenn gyűjteményünkben egyetlen darab (6-7. kép).

29 A pisztolytok erősen sérült, bőre kőkemény, hímzéslapjai egymásra csúsztak. Előlapjának felső felét borító két hímzett lap közül az alsó a kis többnyire négy töltényt tartalmazó - tölténytáska elrejtésére szolgált. A különösen pompás dísz-lófelszereléseknél gyakran a pisztoly csövét rejtő hengert is bársonnyal borították és kihímezték, ilyenkor a pisztolytok valójában egy kis hímzésremekké vált.

30 Az Esterházy pisztolytok hímzése nyugateurópai mintákat felhasználó, de a motívumok rajzában és technikájában sok keleti elemet tartalmazó valószínűleg erdélyi, magyar munka. A hímzés tükörszimmetrikus kompozíciója nyugat-európai mintákat követ. Legközelebb áll hozzá X. Károly Gusztáv svéd király (t 1660) halotti lófelszerelésének pisztolytokja. (8. kép) Ennek mestere Fridrich Feuwrbrun, stockholmi udvari gyöngyhímző volt.

31