Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)
PRÉKOPA Ágnes: Motívumok trivializációja az alkalmazott művészetekben. A biedermeier oszlopos óra
inkább a műtárgypiac dokumentumaiból, azaz aukciókatalógusokból ismert. A kiválasztott tárgycsoport, a biedermeier oszlopos órák elemzése előtt érdemes még egyszer felhívni a figyelmet arra, hogy az iparművészet-történet különösen figyelemreméltó adalékokkal szolgálhat a grand art kutatóinak, a replikákban megnyilvánuló reinterpretáció sajátos alakulása révén. Az apró használati tárgyon megjelenő ábrázolás ugyanis olyan (akár sokadik generációs) replika, amelynek kiindulási jelentése az áttételek pontatlanságai és az esetleges félreértések, meg nem értések (pl. attribútum-változás, vagy az ornamensként megkettőzött, esetleg megsokszorozott figura) miatt talán nem is rekonstruálható. A tárgy azonban formai hiányosságai ellenére is előkészítheti az előképéül szolgáló elsődleges műalkotás befogadását. Különösen igaz a XIX. század korára, hogy minél jelentősebb, művészettörténeti toposszá vált alkotás recepcióját vizsgáljuk, annál valószínűbb, hogy kimutatható a „kisművészetek" előkészítő szerepe, függetlenül attól, hogy a műalkotás technikailag sokszorosítható-e vagy sem. A marginális műfajok által előkészített, vagy ha úgy tetszik, megalapozott recepció különösen a század második felétől hódít tért egyre szélesebb körben - ez az időszak azonban már kívül esik a jelen tanulmány által - sajátos aspektusból megvilágítani kívánt perióduson. A biedermeier oszlopos óra tokja több olyan, esetleges elrendezésük ellenére bonyolult együttessé komponálódó motívumot vonultat fel, amelyek jellemző módon képviselik a trivializáció folyamatának különféle állomásait 9 . Az oszlopos óra egy korstílus, a klasszicizmus sajátos, (nem pejoratív értelemben) provincializáit változatát, a biedermeiert képviseli, így stílustörténeti helye révén is a trivializáció irányába mutat. A tárgytípusra jellemző domináns motívumok alakulásának egyenkénti vizsgálata segít közelebb jutni a trivializálódás folyamatának néhány fontos sajátságához. E motívumok közül a legelső a grand art-nak a szó szoros értelmében vett legnagyobb műfajából átszármaztatott elem, az oszlop. ALAPMOTÍVUM: EGY VAGY TÖBB OSZLOPPÁR Az iparművészet - a különféle használati tárgyak alapszerkezetének kialakításakor, pontosabban felépítésekor - az építészet formavilágából meríti a tartó- és egyéb konstrukciós elemek motívumait. Az oszlop, strukturális részletként éppúgy, mint féloszlop formájában felülettagoló elemként, történetileg lényegében folyamatosan jelen volt a legkülönbözőbb iparművészeti műfajokban - anyagtól és technikától függetlenül, de az uralkodó korstílus által meghatározott módon. Az oszlop motívumának vizsgálatához a kiindulópontot esetünkben a francia kandallóórák egyik egyszerűbb változata jelenti, amelynek két oszlopon emelkedő architrávja alatt helyezkedik el az óradob. Az óratok anyaga általában márvány és aranyozott bronz, díszítése néhány egyszerűbb veretre korlátozódik. Ennek a típusnak a bécsi - és Bécs kisugárzásába tartozó - sajátos változatát képezik a biedermeier oszlopos órák, melyek tokja általában bécsi, négynegyedes ütőszerkezettel ellátott mechanizmust rejt. Ezek a jellegzetes formai jegyekkel rendelkező időmérők a francia órákénál egyszerűbb tárgyi környezetben nyertek elhelyezést, ahol kandalló sincsen, így csupán a komódra kerültek (innen származik a Kommodenuhr elnevezés), de ez az enteriőrön belül ugyancsak kiemelt helynek számított. Az egészen az alapformákig redukált oszlopos konstrukció a kor ízlése számára túl egyszerűnek bizonyul, így a biedermeier komódóra nem elégszik meg az architrávval, hanem vagy timpanont, vagy íves koronázódíszt alkalmaz. A motívumok hangsúlyozása érdekében a tartóoszlopok alabástromból, a talapzat és a koronázórész pedig feketére festett fából készül - leplezve a felhasznált faanyag esetleges hibáit. A nagyobb felületeket egyfajta horror vacui jegyében a legkülönfélébb műfajokból „átszármazott" apró díszítmények „lakják be". TÜKÖR Az oszlopos óra talán legfontosabb kiegészítő eleme az oszloppár mögé helyezett tü-
