Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)
PÁSZTOR Emese: „Tafota, melyre az virágokat írták"
hímzésekhez a szeráj miniatúrafestöi, a nakkasdk tervezték és rajzolták elő a mintát. Ezzel szemben a vászon alapú hímzésekre a bazárban (bedeszten) dolgozó kendőárusok (jaglikdzsiján esznaflari) rajzolták fekete tintával a kívánt mintát (kálem), de emellett a sablontechnika (szilkme) is használatos volt. A minta mentén sűrűn átlyukasztott papírt ráhelyezték a hímzendő szövet felületére, és szénporral átdörzsölték. Ez az eljárás hazánkban sem volt ismeretlen. Néhány Erdélyben fennmaradt, 17-18. század eleji hímzésmintarajzot, átlyukasztott sablont, egykorú szóhasználattal „formát" publikált Palotay Gertrúd 1941-ben 18 . Sürür harmadik eljárásként, a sokszor ismétlődő mintáknál alkalmazott nyomódúccal (kalip) nyomott mintaátvitelt említi, melyet többek között a fémfonalas munkáknál is alkalmaztak 19 . A fent említett zerduz és marás hímzések készítéséhez kapcsolódó néhány olyan adatra leltünk Bethlen Gábor erdélyi fejedelem udvartartási könyvében, melyek bővítik a hímzésminta bársonyra történő átvitelével kapcsolatos eddigi ismereteinket. Bornemisza Pál 1622. január 13-i isztambuli kiadásai közt egy tegez anyagvásárlási költségeit jegyezte fel. Vett hozzá kisebb-nagyobb gyöngyszemeket, türkizkövet, skófium arany- és selyem hímzőfonalat, továbbá „tafotát", azaz selyemtaft szövetet 20 . A listát a tegez készíttetésének kiadásai követték: „Az tegezet elvégezvén az varrónak minden miskáltól fizettem asp. 18; volt az skofium 90 miskai, facit asperos 1620...24 fit. 30 dr. /Az gyöngy volt 18 1/2 miskál asp. 324... 4 fit. 86 dr./Az tafotára való leírásért adtam asp. 200... 3 fit / Azon tegezre vettem majczot, asp. 584...8 fit 72 dr. /Két karmazsint az borítékjához vöttem asp 224... 3 fit 72 dr. / Az szíjgyártónak elkészítéséért fizettem asp. 872... 13 frt 53 dr. / 40 nyilat csináltattam hozzá, asp 50, in toto facit asp 2000...30 frt" 21 Néhány tétellel arrébb egy ismeretlen textília díszítésére vonatkozó feljegyzése olvasható: „Az czimereknek és egyéb virágoknak is tafotára való írásokért az egész varró mívekre fizettem asp. 2870...43 frt. 5 dr. / Az varró mívek elkészülvén, ment reájok skofium arany, ezüst és klabodan 7700 miskai, ennek miskálátul az alkuvás szerént kellett fizetnem 27 oszporát, facit in toto asperos 20790...3105 frt.". 22 1625. december 25-én Keresztesi Pál egy jakub 23 nevű lótakarót csináltatott Isztambulban, melyhez a következő anyagok megvételére volt szüksége: „11 sing veres bársony..., 8 sing tafota..., 150 dram varrani való selyem..., 15 sing arany sinor körülprémezni..., 200 miskál aranyfonál..., 100 miskál skofium ezüst..., kétszer 100 miskál veres... Bagdad, [bélésszövet]..." Ezután következett a mesteremberek fizetsége. A taft vásárlása után említi, hogy „Az forma leíráséit adtam 3 tallért", majd később „Az jakub varrásának miskálától adtam asp. 9 facientes fl. 123 70 dr.", „Az jakub bélésétől, sinórozásától adtam tall. 4." 24 Két nappal később Bornemisza Pál vett valamely bársony alapra skófiummal és klabodánnal hímzett, gyapottal töltött textíliához „45 sing tafotát, melyre az virágokat írták," majd a „veres bársony" és „varrani való sárga és kék selyem[fonal]", skofium arany és sárga klabodán vásárlása mellett „Az virágok leírásátul két helyre" is kellett fizetnie 25 . I. Rákóczi György levelezésében is találunk ide vágó idézetet 1635-ből: „Harmincz reál tallért adtam kgls uram az bársonyért is; ezenkívül tafotája rajzoltatása, az bulyáknak az fizetés, 80 oszpora minden papirossá". 26 A felsorolt esetekben a bársonyra készült nehéz hímzésekhez tafotát, azaz vászonkötéses, vékony selyemszövetet vásároltak, amit aztán a kívánt mintával rajzoltattak elő. A kérdés az, hogyan használták fel az előrajzolt vékony selyemszövetet a fémfonalas bársonyhímzéseknél. A választ a forrásokban említett tárgytípusokhoz hasonló textíliák mikroszkópos vizsgálata adta meg. Az Esterházy-gyűjtemény bársonyborítású, skófiummal hímzett török nyeregtakaróinak (3-4. képek), íj- és nyíltegezeinek (5-6. képek) mik-