Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)

FAJCSÁK Györgyi-Z. FIKÓ Katalin: Kínai szoknya a 19. század végéről - Restaurálás és dokumentáció

szakok szimbólumvirágai mellett szerencsét, hosszú életet, bőséget jelképező mintákkal díszítették. A fiatal lányok köntösén a tavasz és a fiatalság szimbólumai, a férjnél lévő hölgyek ruháin a gyermekáldás és bőség, az idősebbek viseletén pedig a hosszú élet és a gazdagság jelképei szerepeltek. A leggyakoribb színek a halványzöld és az őszibarackszín volt, de sok ruhadarab készült zafírkék és skarlátpiros kelméből is. A ruhaviselet fontos kiegészítője volt a magas talpú lábbeli és a magasra tornyozott vagy oldalra szélesen kinyúló hajviselet. A császári udvar pekingi székhelye ellenére a divatot Dél-Kína irányította. Előbb Szucsou, majd a XIX. századtól kezdve Nanking és Jangcsou, a század végére pedig Sanghaj lett a divat központja Kínában. Szoknyák a Csing-korban A Csing-korban szoknyát kizárólag a felső ruha (a köntös) alatt viseltek. Számos szoknyatípust kedveltek, melyek szabása a sokféle szoknyaelnevezés dacára is szoros rokonságot mutatott egymással. A Csing-kor elején divatos női viseletnek számított a ún. szucsou-i százrakású szoknya (kínai: paj csien csün), melyet elől és hátul egy-egy hímzett díszmező, kétoldalt keskeny rakások sora díszített. A XVII. század végén és a XVIII. században - Kang-hszi (1662-1722) és Csien-lung (1735-1795) császárok uralkodásának idején - jelent meg a főnixtoll szoknya a kínai hölgyek ruhatárában

1

. A szárnyra emlékeztető, hímzett lapokból, ékalakban végződő szalagokból álló ..hullámzó öv"-et egy szoknyaderékra kötve viselték. Az övrészre függesztett, gyakran fémszálas hímzéssel díszített, alul gazdagon rojtozott kelmedarabok levélszoknyaként borultak rá az alatta viselt egyenes vonalú, díszítetlen szoknyára. A XIX. század második felének jellegzetes szoknyaviselete az ún. halpikkelyes rakott szoknya (kínai: jiilin paicsi csün) lett, melynek szabása a százrakású szoknyák és a főnixtoll szoknyák szabásával mutatott hasonlóságot. A két lapból álló, elöl és hátul egyegy téglalap alakú lapból, kétoldalt pedig trapéz alakú sávokból szabott szoknyák számos elnevezése - hímzett főnixszoknya, sok pillangós szoknya - is ezt igazolta. A halpikkelyes rakott szoknya mindkét lapját több részből szabták. A téglalap alakú mellső és hátsó díszmezőt hímzéssel és keretező szalagokkal díszítették. Ezek alatt egyegy áthajló díszítetlen szoknyamező simult egymásra, a szoknya két oldalán trapéz alakú mezők sorakoztak. Az összevarrt, berakott trapéz alakú mezők mind nagyobb száma és díszítettsége a halpikkelyes rakott szoknyák legfőbb ékességének számított. A leggyakoribb minták között találjuk a főnix és a sárkány motívumát, valamint a „százféle régiség" mintáit (jade faragványok, vázák, tekercsek stb.), a népszerű taoista szerencsemotívumokat (fungus, lopótök, zsu-ji jogar, lángoló korallág stb.), növény- és virágmintákat, ritkábban kerti jeleneteket. Szabásmintáját és díszítését tekintve a halpikkelyes rakott szoknya a XIX. század második felének jellegzetes kínai szoknyaviselete. Igazi népszerűségének a XIX. század utolsó negyedében örvendett, de igényes darabok készültek még a XX. század elején is. A korabeli európai útleírások gyakran megemlékeztek a kínai hölgyek viseletének leírásakor erről a ruhadarabról. „A szobát benépesítő kínai hölgyek rendkívül elegánsan jelentek meg. Hímzett szoknyáik és köntöseik pazar színpompája, fejdíszeik ragyogása, ajakpírjuk káprázatos volt... elegáns szoknyáik függőlegesen sorjázó, keskeny rakásokból álltak, melyek egészen lazán simultak egymáshoz a csípővonal fölött..."

2 A korabeli újévi fametszetek jelenetein is feltűnnek ilyen szoknyaviseletben ábrázolt női alakok.

3 A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum kínai textilgyűjteményének szoknyái között több halpikkelyes rakott szoknya is található. A most restaurált szoknya ( 1. kép) 1992-ben Mezei Istvánné hagyatékából került a múzeumba. A hölgy férje diplomataként a XX. század harmincas éveiben Japánban dolgozott, és többször tett feleségé-