Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)
PANDUR Ildikó: Alexandre Charpentier művei és a budapesti Iparművészeti Múzeum
rinói nemzetközi iparművészeti kiállításon a Salon des Artistes Français szekciója mellett a Julius Meier-Graefe-féle la Maison Moderne csoportjában is szerepeltek művei. 46 Az iparművészet elismertetésének, modern szellemű megújításának szándékával alapította meg 1896-ban négy társával a „Groupe des Cinq"et, mely a későbbiekben változó, bővülő létszámmal „L'Art dans Tout" néven működött. 47 Charpentier az 1890-es évektől több művészeti kiadóval, tipográfiai céggel (Guillaume, L'Estampe Originale, L'Imprimerie Lemercier) 48 állt kapcsolatban, úgy is, mint litográfiák, színes illetve domború nyomatok készítője. A századforduló körüli években több kiadónak is készített bélyegzőt, ezeken leggyakrabban a nyomdaprés kerekét forgató lány vagy ifjú alakja tűnik föl. Ez a témája a párizsi Lemercier cég szárazbélyegzője model ljéül készült 49 plakettnek (17. kép) 50 is, mely az 1900. évi párizsi világkiállításról került az Iparművészeti Múzeumba. Ez a cég jelentette meg Charpentier „En Zélande" című, hat darabból álló, az északi-tengeri Walcheren-szigetek életét bemutató, a japán fametszetek stílusára emlékeztető képsorozatát /gaufrage/. Az egyszerű holland emberek életéből merítette a budapesti Iparművészeti Múzeumban 1898-ban bemutott csengettyűje ábrázolásának témáját is. 51 Ugyanezen alkalommal állított ki egy plakettet, mely „két küzdő alakot ábrázol: az új művészetek géniusza legyőzi a konvencionalizmus szellemét." 52 A katalógusleírás és további korabeli publikáció 53 alapján a kiállított darab azonosítható a Théatre-Libre címen ismert plakettel, mely a színházépület homlokzatán elhelyezett színlap keretdíszének hangsúlyos motívumát képezte 54 . A Monnaie de Paris igazgatója, Alfred de Foville rendelte meg 55 Charpentier-től azt a festészeti verseny díjának készült, nyolcszögű plakettet (18-19. kép) 56 , mely legismertebb művei közé tartozik, és számos példánya, publikációja ismert, hiszen a párizsi pénzverde kivitelezte és árusította évtizedeken keresztül 57 . Az 1900. évi párizsi világkiállításon ezüstből nyolc, bronzból négy frankért lehetett megvásárolni, innen került egy példánya az Iparművészeti Múzeumba. Népszerű alkotásai közé tartozott az Eiffel-torony befejezése alkalmából készült emlékplakett is (20. kép) 58 , melynek témáját kisméretű (4 cm átmérőjű), bronzból vagy ezüstből vert, kerek változatban is feldolgozta 59 . Charpentier plakettjeit az egykorú hazai kritika nem fogadta egyöntetű lelkesedéssel. Az Iparművészeti Múzeum 1900. évi párizsi világkiállítási vásárlásai kapcsán Szmrecsányi Miklós plakettjeinek inkább az ötletességet méltatta, s nagyobb művészi jelentőséget tulajdonított szobrainak és a „lakások berendezésére szolgáló tárgyak reformálása terén" kifejtett munkásságának 60 . Charpentier iparművészeti munkáinak legjobbjai közt emlegették a kortársak azt az 1892 körül, ónból készült kutat (Fontainelavabo), melyet a francia állam a Musée Galbera számára meg is vásárolt. 61 . A kút részlet-kompozícióival a művész kisebb iparművészeti tárgyait is díszítette. Feltehetően a felső részén lévő „Danaidák"-csoport egy részletét használta fel annak a cukordobozának „hullámokkal küzdő két nőt" ábrázoló fedelén, melyet 1898-ban mutatott be Budapesten, az Iparművészeti Múzeumban. 62 . A 19. sz. vége jelentős időszak az ón művészi megmunkálásának történetében; ezt számos neves francia szobrász tervezői (pl. Jules Desbois) és kivitelezői (Jules Brateau) tevékenysége is bizonyítja. Charpentier 1891-től készített ón műtárgyakat. Plasztikus, nőalakkal, naturalisztikus növényi motívumokkal díszített ónkancsói tartós népszerűségét mutatja, hogy 1892-ben készült darabja (21. kép) 63 1898-ban szerepelt a budapesti „Modern művészet" c. nemzetközi iparművészeti kiállításon, ahonnan a helyszínt adó Iparművészeti Múzeum a már említett ajtózár-párokkal együtt meg is vásárolta. Ez a mákvirágos díszű darab feltételezhetően a kiállítás katalógusában 64 szereplő két öntött, szőlős díszű boroskancsó mellett említett vizeskorsó (Nr. 74) lehet. Erről az 1898. évi kiállításról kerültek Charpentier-művek legelsőként a budapesti
