Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)
PANDUR Ildikó: Alexandre Charpentier művei és a budapesti Iparművészeti Múzeum
ról, Louise-ról mintázta. A gyermekét szoptató ifjú anya témáját Charpentier több ízben is feldolgozta. Bár a művész 1879 óta állított ki a párizsi Salon des Artistes Français alkalmával, első jelentős sikerét 1883-ban, többek közt a „Jeune mère allaitant son enfant" címen bemutatott plakettjével érte el, melynek állami megrendelésre készült, az 1890. évi Salon de la Société des Beaux-Art-on bemutatott márvány-mása a Musée d'Aix-be került. 25 A „Mere allaitant" és „La maternité" neveket is viselő plakett legismertebb műveinek egyikévé vált: Sigfried Bing is árusította La Maison de l'Art Nouveau-üzletében 26 , s feltehetően a párizsi pénzverde múzeumába is bekerült. 27 A kisfiát szoptató anyát ábrázoló, „Az anyai szeretet" magyar címet viselő, az Iparművészeti Múzeum részére az 1900. évi párizsi világkiállításon megvásárolt plakett (8. kép) 28 modellje a művész első felesége és - valószínűleg - 1883 március 23-án született kisfia, Jean volt 29 . A népszerű kompozíció később Thérèse címet viselő plakettje (1899) hátoldalaként 30 , illetve saját tervezésű, babakelengye tárolására szolgáló szekrényén (9. kép) 31 is föltűnik. Az 1893. évi Salon de la Société Nationale de Beaux-Arts iparművészeti szekciójában kiállított szekrényke ajtaját „Az anyai szeretet" ónból készült, redukált méretű példánya díszítette, míg a fiókra két kisfia, Jean és Pierre kettős portréját ábrázoló ónplakettje került, őket külön-külön, több variációban is megmintázta. Az Iparművészeti Múzeum számára Párizsban, az 1900. évi világkiállításon megvásárolt, szokatlanul durva felületű, vázlatosan elnagyolt plakettjénél (10. kép) 32 ismertebb, népszerűbb a testvérével, Paullal közös portréja 33 , és Jean ezen látható, önállóan is megjelentetett képe (11. kép). Az egyik méltatója által Charpentier fontos művei közt említett 34 Jean c. plakettje, melyről kisebb méretű kámeákat is készített a művész, feltehetően ugyancsak az utóbbi variáns lehetett. Charpentier számos neves kortársáról készített portrét, ezeket az 1900. évi párizsi világkiállításon az Iparművészeti Múzeum számára vásárolt plakettek közt két darab képviseli. A nehezen kivehető felirat miatt J. és L. Luce-ként is meghatározott plakett Maximilien Luce-t (1858-1941) ábrázolja (12. kép) 35 . Kortársak említenek róla készült Charpentier-plakettet 36 . A festő és grafikus (a pointillista csoport alapítóinak egyike) Paul Signacot követve a Société des Artistes Independents elnöki tisztét is betöltötte. A Luce-plakett készítésének évében (1891) hagyta el Charpentier a konzervatívnak tekintett Société des Artistes Français-t, hogy a neoimpreszszionistákkal állítson ki 37 . Mindezek, és a felirat alaposabb vizsgálata tovább valószínűsítik a fenti azonosítást. A nagyméretű plakett „rendetlen" alakja, szokatlan, a Jean-plakettre is jellemző „agyagszerű" /IM leltárkönyv/ felülete, mely némileg friss, gyors ecsetkezelésű festésre emlékeztet, bronzban az eldolgozatlanság, befejezetlenség érzetét kelti. Hasonló felületkezelés látható Charpentier Puvis de Chavannes-t (1824-1898) ábrázoló plakettjén (13. kép) 38 , melynek képét plakett vázlataként közölték. 39 Kiállítások katalógusai tanúsítják, hogy művészek nem egy esetben állítottak ki vázlatokat is elkészült plakettjeik mellett. Ugyancsak 1900-ban, gr. Teleki Sándorné ajándékaként került az Iparművészeti Múzeumba az „Hommage à Emile Zola" című, bronzból vert érem (14-15. kép) 40 . Zola (1840-1902) a Dreyfus-per kapcsán tett állásfoglalásának (híres „J'accuse" levelének) állít emléket ez az aranyból is elkészített, népszerű alkotás, melyet Charpentier 1899ben mutatott be a Société Nationale des Arts kiállításán 41 . A medál szerepelt Brüsszelben a Libre Esthétique 1899. évi kiállításán is 42 . Ugyanitt A könyvbarát („Amis de livre", „Bibliophile") (16. kép) 43 című, a Société des Amis des Livres számára készült 44 nagyméretű plakettjét is kiállította 45 , melynek egy példánya a 1900. évi párizsi világkiállításról került az Iparművészeti Múzeumba. A művészeti élet aktív résztvevőjeként Charpentier nemcsak honfitársaival, hanem a nemzetközi művészkörökkel is szoros kapcsolatban állt. Rendszeresen szerepelt pl. a már említett Libre Esthétique brüsszeli, a Secession bécsi kiállításain, és az 1902. évi to-
